„Tudod miről ismersz meg egy erős, boldog embert? Dicsér, elismer és igyekszik a benned lévő értékeket keresni, erősíteni és megmutatni számodra is.
Őszinte, hiteles. Tisztában van a saját értékeivel, ezért természetes számára, hogy benned is azt látja, keresi, erősíti…
Nem fogod tudni megbántani, mert igazából már túl van a kicsinyes megsértődöm játszmákon. Ő az aki az erejét nem abból nyeri, hogy lehúz és elvesz, hanem abból, hogy ad és felemel, szárnyalásra biztatva téged is.”
Nagy tanulás nekem minden nap.
Hiszen , én minden nap foglalkozom a lélek bugyraival, a lelki mélységgel.
De, ez nem természetes a legtöbb embernek. Mert miért is lenne az. Sajnos erről is leszocializálták az embereket. (Hogy merjenek a lelki dolgokról is szabadon,természetes módon beszélni).
Talán nekem ez a legnehezebb, és ebben szoktam kèrni a körülöttem élők segítségét,hogy szóljanak rám, ha sok(k) vagyok, hiszen észre sem veszem,hogy ezt is túlzásba tudom vinni.
Mert,mindent meg akarok érteni. És összefüggéseiben szeretném látni.
Gyerekként is mindent és mindenkor meg akartam érteni. Ez nem változott, csak erősödött.
A tegnapi lány búcsún láttam, hogy igen, az önismeret nekem már természetes, és az, hogy felteszünk önmagunkat kérdéseket, hogy mit miért teszünk, mi miért van az életünkben….de ez sok embernek komfort zónán kívülre esik. És ilyenkor tudom, érzem, hogy akkor most könnyedebbre kell vennem.
De, ezzel semmi baj. Így van rendjén.
Azt látom, hogy erre is meg kell érni, késznek kell lenni arra,hogy szembesülj önmagaddal.
De ez is jól van.
Minden úgy jó,ahogy van.
Nincs fekete-fehér jó-rossz.
Csak tanulás és tapasztalás van.
Mindannyian más feladattal jöttünk a Földre.
És ez így csodás,hisz tanítjuk egymást.
Én a lazaságot, a nem túl agyalást szoktam gyakorolni. Amit jó lenne többször és többször gyakorolni. 🙂
Te hogy vagy az önismeretettel?