Mivel mindig agyalok…😀

A mai ügyfeleim után jutott eszembe… és azóta érlelődött bennem…

Hogy…

A türelem…mennyire nehéz…

Mostanság direkt a hátsó földes úton közlekedem. (Hála a hetényi utat javító munkásoknak…)

Erőt ad minden ott megtett kilométer, méter…

Hogy miért?

Perspektívából látok.
Látom ahogy növekszik a búza, kukorica (rengeteget nő pár hét alatt is….) vissza hozza gyerek korom szabadság érzését is…

És, az ember lelke is ilyen. Párhuzam van a természet növekedése és a lelki folyamatok között.
Nem tudod siettetni.

Egy gyász feldolgozást, egy lelki sérülés begyógyulását, egy fájdalmat… jah, hogy ezek is vannak???? Nem csak a jó érzések?…és ezekkel is szükséges foglalkozni??? IGEN ÉS IGEN!

Mindhez IDŐ szükséges, és TERET kell neki adni. Az időn túl. Mit jelent ez? Teret, helyet…a megéléséhez…, hogy meg tudd engedni megadni. Le tudd tenni a tökéletesség álarcát, azt, hogy te nem lehetsz sebezhető, te nem sírhatsz… te ilyen, és ilyen vagy… holott a testi tünet már jelez, hogy hahó!!! Engedj ki!!!

Nagyon nehéz ez. TUDOM
Kivárni
Bevárni
A lelkünket…

Pedig, ha sietteted, vissza fog ütni.

Sőt.

Testi tünet formájában fog vissza köszönni… ami meg fog állítani,le fog lassítani. MERT NEM LESZ MÁS

Gondolkozz el ezeken a sorokon egy kicsit…

Szeretettel íródtak. ❤️

Látom,hogy mindannyiunknak mennyire kell és szükségünk van önmagunk felé is egy elfogadásra,türelemre,megértésre… önszeretetre.

Áldás ❤️