Csatlakozva a gyász témakörhöz! ❤️ A végén az a legfontosabb,hogy poszttraumás növekedés váljon a veszteségekből.❤️
Az életnek, a dolgoknak úgy általában, van jó oldala.
Mégha az elme, a fájdalom, a csalódás, a szenvedéstudat el is akarja azokat fedni.
Rajtunk múlik, minek adunk több figyelmet!
A jónak vagy a rossznak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a homokba dugjuk a fejünket.
Nyilván nem.
Nagyon nem.
A rossznak meg kell tanítaniuk mindazt, amit kell.
De a belső úton fel kell ismerni azt is, hogy nem szabad engedni, hogy az elme (a fájdalom, a szenvedés) vezessen, uraljon minket.
Nekünk kell terelnünk, vezetnünk, irányítanunk őt.
A jó irányba!
A szeretet felé.
Sőt, a végcél az volna, hogy összhangba hozzuk az elménket a szívünkkel és együtt működtessük őket.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz semmi megoldandó dolog az életünkben, de sokkal könnyebben és gyorsabban oldjuk meg őket.
Mert ezzel a lehetőségeket és a megoldásokat keressük, akarjuk meglátni és nem a bajokat, a rosszat.
Legyünk tudatában minden pillanatban, hogy a gondolat is energia, amit gondolunk, aminek figyelmet adunk, azt teremtjük meg.
Ha most belegondolsz abba, hogy naponta, mi minden megy végig a fejedben…
Örülsz, hogy ezeket teremted meg?
Tisztában vagy vele, hogy az életed a saját gondolataidat tükrözi, a teremtéseid tükre?
Nézz őszintén magadba!
Akkor Te jó irányban vagy, jó fele haladsz?
Mert bizony az egyetlen, akinek az életedet köszönheted vagy az életedért okolhatod, az Te magad vagy!
Ne feledd, a veszteségeink a legnagyobb tanítóink!
Hogy mihez kezdünk vele, rajtunk múlik.
Mert az élet alapjában véve a szeretetre, az örömre tanít, nem a fájdalomra és nem is a szenvedésre.
Válassz és élj ennek megfelelően örömteli, szeretetettel teli életet.