Nem csinnadrattákból áll az élet
A mai lépcsőzés után összegeztem az elmúlt időszakomat. Mindig nagy dolgokat várunk az élettől.
Legyen már valami nagy, valami kirobbanó, valami igazi, valami olyan, amiért érdemes menni, tenni,
csinálni.
Elfelejtjük, hogy kis dolgokból áll az élet, és apró kicsi lépésekből áll az élet, és abból, azokból épül fel a nagy valóság, az, amit várunk.
Ha csak az edzéseimet nézem, az is az elején csak arról szól, hogy a helyes testtartást, és a helyes
étkezést megtanulja az ember.
Ha az önfejlesztést, önmagunk megismerését nézem, az is abból áll, hogy az elején sok fájdalom, sok
szembenézés, és sok szenvedés, mire megismered igazán, hogy ki is vagy valójában, és nem állsz
meg, mert egyre jobban tisztul a kép, hogy ki is vagy valójában, és hogyan is működsz.
Ha a családállításokat nézem, az is abból épül fel, hogy darabokban, egy-egy momentumot
megnézünk, hogy miért is tartasz most ott, ahol vagy, és hogyan tudsz apró lépésekkel jobban
működni, jobban élni, és jobban élni.
Ha az anyaságot nézem, az sem egyik napról a másikra lesz jó, és tudod jól csinálni, az is darabokból
épül fel, mire megérted, hogyan is „kell” jól csinálni, elég jól csinálni.
Ha a munkát nézem, vállalkozást, ott is türelem, végtelen türelemre van szükség ahhoz, hogy
szépen sorban, mindent magadévá tegyél, és jól működjön.
Nem lehet semmit sem felülről kezdeni.
Nem lehet semmit sem a végéről kezdeni.
Nem lehet semmit sem azonnal látni, érezni.
Minden darabokban, szépen, lassan érik meg, nyílik ki.
Türelem, alázat, sok szeretet kell minden egyes feladatunk kibontakoztatásához, és megéléséhez.