Mindig kérdezitek, hogy engem hogyan nem visel meg 1-1 történet?
Hogyan nem „veszem magamra”?
Ha húzós hetem van, vagyis, ha szerencsés vagyok,és sokan jöttök kérni a segítségemet, akkor sok történetet hallok 1 hét alatt is.
De, igazából én nem a probléma oldaláról nézem.
Azt nézem, hogy honnan induljunk mi az a pont ahol az egész elindulhatott és én hogyan és miként tudok oda visszanyúlni, segíteni. Milyen eszközökkel, módszerekkel.
Ez a titok.
Figyelek és összerakom, hogy mi lehet az az út ami segíthet, hogy épülj, hogy a régi mintákat le tudd tenni, hogy 1-1 helyzetet jobban tudj kezelni, jobban kommunikálj…stb…
Én így fókuszálok, így hallgatok.
Nem úgy hallgatok, mint 1 barátnő.
Máshova teszem a figyelmem és strukturáltan hallgatom.
Nem kell félni szakember segítségét kérni pont ezért.
Nincs bennünk ítélkezés, nincs bennünk elvárás…
Tudjuk, hogy mindenki ott tart ahol kell tartania és minden úgy jó, ahogy van. A Vanságból tudunk építkezni.
Azzal tudunk mást építeni.
Mindenki hozza a saját hátizsákjában a sok mindent. És mindenki mást kapott az élettől. Mást kell kitakarítania.
Más az életfeladatunk.
Ha elakadtál, ha szükséged van egy objektív szemre, keress nyugodtan. 🙂