A túlsúly: az erő, a kontroll, a védekezés.
Atyaég!
Mikor ezt a felismerést megkaptam! (Már többször olvastam, de most ért el hozzám igazán. )
Hát ezért kellett nekem évekig mindig kövérnek lennem, és nem megmutatni magam!
Csaptam a homlokomra!
Jaj!
És napokig csak emésztettem magamban ezt a mondatot….
De aztán ahogy végig pörgettem az életem területeit, szegmenseit, rájöttem, igen:
- rejtőzködtem, és féltem,
- védekeztem, és féltem,
- szorongtam, és féltem,
- kisebbrendűségi érzéseim voltam, és féltem,
- „nem vagyok elég jó”, és féltem,
- meg akartam mindenkinek felelni, és féltem,
- azt hittem azzal leszek jó, ha csendben maradok, holott rengeteg gondolat van bennem, és féltem
- elnyomtam magamban sok érzést, és féltem
- mindent én akartam megoldani, mert féltem
- nem mertem segítséget kérni, mert féltem
- nem mertem gyenge lenni, mert féltem
- … (és még tovább…)
Azta… ezek a felismerések…
És rájöttem, a kilókkal , azzal, hogy mertem letenni őket, ezeket is leraktam. Szépen, sorban, nem fájdalommentesen…. (Talán ezért is nem csinálják sokan végig a fogyókúrát?…… A legbelsőbb félelmeinkkel kell szembe nézni….)
És könnyebb vagyok, és már nem félek,…. és már szeretnék igazán önmagam lenni, és igazán azt a Lilit adni, aki én vagyok.
Igazán azt az arcomat megmutatni, akit elrejtettem, és nem akartam megmutatni. Nem mertem, mert féltem. Pedig most már tudom, kár volt. Hisz ő is szerethető, és igazán értékes. Igen. Sőt.
Ez a másik, amit kaptam: belül, felismerni, önmagamon belül, hogy szerethető, értékes az, aki lakik bennem, és nincs miért eltakarni, és elpalástolni. És itt jön be az, hogy akkor kinek is akartam megfelelni? Kinek is akartam jót tenni? Kiért is? Miért is? Róka fogta csuka esete, hisz a lényeg, hogy ha önmagunkat adjuk, akkor leszünk igazán mindenhol azok, akiknek születtünk. És úgy leszünk igazán szerethetőek, ha önmagunk is szeretjük önmagunkat. SZERESD ÖNMAGAD! <3
Bátorság, és erő kellett ehhez, hogy leírjam, és felfedjem.
De azt hiszem mindannyiunknak van egy életútja, és azt hiszem, érzem, hogy én erre születtem, hogy a saját példámon keresztül, talán, tudjak, segíteni nektek is, hogy megmerjétek magatokat mutatni, és ne bújjatok szerepbe, ne bújjatok álarc mögé, ne vegyetek fel olyan jelmezt, amiben nem érzitek jól magatokat.
Még ha fájdalmas is nem álarcban lenni, fájdalmas is nem azért jelmezben lenni, mert akkor nem tudnak bántani….
De az életünk egy, és ha nem éljük meg igazán, és nem úgy, ahogy vagyunk, azzal az emberi minőséggel, akik belül vagyunk, akkor mi értelme? Mi értelme?…. (költői a kérdés, elgondolkodtatónak…)
Ezeket kaptam, és ezeket adom tovább Nektek.
Mi értelme, ha nem lehetek önmagam, mi értelme, ha nem mutathatom meg magam?
Igenis, arra buzdítalak, hogy teljesen mindegy, hogy ki mit gondol, ki mit szól, igenis vállad, és állj ki azért, aki belül Te vagy. Még ha bármilyen változást is indítasz el vele. Ne félj. Az, hogy önmagad leszel, és kihullanak dolgok az életedből, az hidd el, csak jó, és érted van. J Még ha félelmetesnek is tűnik elsőre, és ijesztőnek…. nézz szembe vele, önmagaddal, azzal ki vagy.
Az érzések, az iránytű gyönyörűen jelzi Neked, Isten segít Neked.
Csak légy éber, légy JELEN! És légy csendben, figyelj. Halkan jönnek a jelek, halkan jönnek a gondolatok, amik tovább visznek, és segítenek.
Légy JELEN.
Légy csendben.
Figyelj.
Biró Lili