Vajon előre elrendeltetett a sorsunk, vagy megválaszthatjuk azt, ahogyan szeretnénk élni?
Be tudom programozni?
Vagy hagyjam, hogy a sors, amit „kimért” rám, az beteljesedjen?…. „Amit vállaltam?”
Gondolkodtál már ezen?
Melyik az igaz?
Én teremtek, vagy már eleve kész forgatókönyvvel születtünk?
Mik azok az élethelyzetek, amikor érzed, nincs felettük kontrollod?
Mik azok, amik felett pedig van, és tudsz rajtuk változtatni?
A döntési helyzetekbe bele kell állni, azok elől nem menekülhetünk. Nyílván azok visznek előre, azok segítik a fejlődésünket…. de hogy miket kapunk, milyen döntési helyzeteket, ki dönti el? Én vagy a sors?…. Vagy amiket hoztunk….
De aminek meg kell történnie, az meg fog történni, bárhogyan is szeretnénk elkerülni, hisz nem véletlenül jött az utunkba. De akkor hol a szabad akarat?…..
„Megengedem magamnak, hogy ne szenvedések, és ne nehéz helyzetek által teremtsek magamnak tanulási szituációkat, és helyzeteket.” – hangzott el egy beszélgetés alkalmával.
Azóta is ez jár a fejemben….
Tényleg csak ezt kell mantrázni hozzá?
Tényleg ez segít?
Ennyi lenne, és át is tudom programozni a régi mintáimat, a berögzött működési módomat?
Ha ezt elhiszem, zsigerből elhiszem, nem csak úgy mondogatom, akkor tényleg már nem fog az életembe jönni nehéz helyzet, és szenvedés, ami által tanulok?…..
Kinek mi van megírva…. ki mivel érkezett a Földre….
Egyszer egy tréningen azt mondta az előadó, hogy 1,5% a SZABAD AKARATunk, amivel bele tudunk nyúlni a sorsfeladatunkba. Ez nagyon megragadt bennem.
Azóta a 1,5% belémégett. Azóta is kábult vagyok ettől a számtól.
És nagyon, nagyon, nagyon kevésnek érzem. De akkor hol van a többi? Mi van a többivel? Ki irányítja? …. Ki viszi?….
Te miben hiszel?
Te hogy látod?
Te hogy éled meg ezt a mindennapokban?
Biró Lili