Hm…
Újra…
Nagyon nagyon sokszor szoktam mondani, hogy egyeztessük szótárainkat!
Mit is jelent ez?
Ami az én fejemben van egy-egy szóról nem biztos, hogy a Te fejedben is az van arról a szóról…vagy mondatból…vagy minden másról..
És amire én gondolok éppen te a saját szűrődön keresztül fogod érteni azt.
Vagyis ezért fontos, hogy beszéljünk nem bántva nem sértve nem támadva érezve arról, hogy kiben mi van!
Ez nagyon fontos lenne. Hanem csak a jelen-létben létezve hallva és figyelve.
Mert a kommunikáció itt tud a leginkább elcsúszni.
És akkor jön a csend a nem beszélek és az, hogy nem értem mi a baja amikor „nem is így értettem” helyzet…
Nagyon fontos lenne, hogy halljam igazán amit a másik kifejez felém. És addig kérdezzem amíg meg nem értem.
Mert akkor úgy fogom megérteni, hogy igazán mi van benne.
Ezért szoktam mondani. Ez nem kekeckedés ha sokat kérdezek.
Hanem érteni szeretnélek Téged. (Nyilván nekem szakmai köelzettségem is, hogy megértsem hogyan gondolkodsz hogyan látod a világot.)
De a legfontosabb próbáld megérteni annak a nezőpontjait aki fontos neked. És ne sertődj meg ha nem azonos a tiéddel. Mert nem azért nem azonos mert utal téged vagy bántani…stb…akar. Egyszerűen ő máshogy látja. Attól még mind a két félnek „igaza” lehet a saját szemszögéből. Ez a szép ebben. Hogy elfogadjam ha más máshogy él és látja azt amit én valahogy látok, gondolok, érzek…