Örülök,hogy nyíltan leírtad a véleményed arról, milyennek látsz….magányos embernek…
Igen ez valahol igaz.
Milyen lehet az az ember,aki már megy,építi,csinálja a saját, feladatát, dolgait,és nem engedi,hogy vissza húzzák?
Nem engedi,hogy a saját útjáról letérítsék? És mer önmaga lenni?
A legtöbb ember nem mer önmaga lenni,és engedi,hogy tele beszéljék a fejét,hogy miért is nem lesz az jó neki?
Miért ne csinálja?
Vagyis,engedi,hogy lebeszéljék önmagáról,arról,aki ő maga?…. amit a szíve kívánna,de nem teszi…mert nem meri. Mert fél…
Én már nem engedem,hogy ne a szívem szerint menjek.
Ez valahol magányos út.
Hiszen, a legtöbben nem így élnek.
Nem mernek így élni.
Hiszen az elvárasok a konvenciók a sok tanult dolog, érzés, vélemény…és a többi ami erre rájön…te is tudod…te is tudod és tapasztalod…
Én vállalom…olyan döntéseket kell sokszor meghoznom, ami az utam támogatja amihez nem akarom és nem is lehet és nem is tudom kikérni mások véleményét hiszen a saját utam.
Nekem kell tudnom éreznem mi az irányom mi a jó nekem. Mi lesz a helyes…hiszen már nem csak magamért kell döntéseket hoznom…
Hanem azért is amit képviselek amit oktatok amiért hallgatnak az emberek amiért segítségért fordulnak hozzám.
És ez felelősség is.
A hitelesség.
A hitelesség, hogy amiről beszélek azt éljem, ne csak beszéljek róla.
A magányos ember vezető mert az élet bele rakja és próbálja és feszegeti a határait és figyeli, hogy kiállja-e az élet viharait és mit hoz ki belőle…mert ha hallgatok azokra akik egy helyben állnak és nem mernek lépni én sem tudok utat mutatni és nem leszek hiteles segítő.
Van olyan amihez elfogynak a szavak és már nem lehet megfogalmazni sem…nyilván ítélkezni a legkönnyebb… és leírni a másik embert…hiszen ő legalább próbálkozik és halad.
Még ha nem a legtökéletesebben is, de teszi a feladatát szívvel-lélekkel. Mert hisz benne, hogy tud fényt mutatni.
Tud olyat adni esetleg,amivel a hozzá fordulók többek lehetnek, és erőt kaphatnak.
Az őszinte út az igaz.
Ez is azért íródott…és emberből vagyok én is…