Mikor érezted magad úgy, mint Júlia, Rómeó mellett?
Érezted már magad úgy?
Megszöktetve,
megigézve,
elrabolva?…..
Máté Krisztina műsorát néztem kb 10 évvel ez előtt, amikor a klasszikus anya szerepet töltöttem be.
Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, éjjel nappal a gyerekekkel játszottam, őket néztem, hogy mi a jó nekik, mi tetszik nekik?…..
Azt hittem/gondoltam, hogy ez az igazi anya/feleség/Nő/társ szerep…. rendben a ház, rendben a gyerekek cucca, a kert, finom ebéd, vacsora van az asztalon…
Ezt pár évig gondoltam így……ameddig nem kellett fordulatot venni, és átgondolni az addigi „működő” életünket.
Ennek az átgondolásnak IS köszönhetően, már értem, hogy Máté Krisztina miről és miért arról beszélt a műsorában…… meg kell szöktetni egymást pár napra. „Én mindig oda álltam a párom munkahelye elé, és felmentem hozzá, persze a csomagját összekészítettem titokban, és lefoglaltam a szállást, mindent elrendeztem előtte, majd felmentem, és mondtam neki, hogy most, jössz velem, mindent itt hagyunk 3 napra.” – mondta Máté Kriszta a műsorban….
Oh, mondom, jaj, hát ezt hogy lehet megtenni, hiszen a sok teendő, a munka, a gyerekek…. és különben is, én tudom a legjobban hogy mi kell nekik, jaj, azt a kaját nem eheti, és különben is…. mi lesz, ha nem tud elaludni a puszim nélkül?…..és…és….és….
Aztán napokig ezen pörögtem akkor, hogy lehet ezt megtenni, hogy csak így lelép valaki a gyerekei mellől?????? Fel voltam háborodva….. nem értettem…..
Ma már értem…. és most ezt élem…. talán erre is meg kell érni? Talán ehhez is kell pár pofont kapni, hogy igazán értékelje az ember a társát, az EMBERT, aki mellette van, akivel együtt tolják a szekeret?…. egy idő után a szerelem lángja átalakul az elköteleződés igazi folyamatos pislogó Szeretetévé. De ez nem rossz, vagy jó, hanem egyszerűen a párkapcsolat szakaszainál az érett párkapcsolatra már más lesz jellemző, egy teljesen más szint…..
Igen, azt hiszem meg kell tapasztalni azt az érzést, amikor a szakadék széléről fordulsz vissza a pároddal, meg kell tapasztalni azt, hogy csak egymásra számíthattok, mert nincs más. Nincs más.
Igen, meg kell tapasztalni, és értékké válik a párod kedves szava, a párod gondoskodó keze, ami segít nap, mint nap, ami addig annyira természetes volt, ami addig fel sem tűnt…..
Talán ezt kellett végig élnünk, hogy igazán átérezzük, mennyire fontos egy picit megszöktetve lenni, és mennyire fontos a varázs, hogy azt megtartsuk, még ha csak fél évente is tudunk kiszakadni….
És, a hétköznapokban is fontos, hogy sose feledjük a hétköznapi dolgokat megköszönni egymásnak, és sose vegyük természetesnek azt, hogy az az ember mellettünk van, és feltétel nélkül szeret, elfogad, támogat, és bíztat.
Az apró hétköznapi csodákból épük fel a nagy csoda. A hétköznapi apró, akkor „semmit mondó”-nak tűnő dolgok rakódnak össze igazi emlékké, és igazi „JÓ ÉRZÉSSÉ”, hogy igen, megérte, igen, úgy éltem, ahogy szerettem volna, igen, jó volt itt lenni a Földön, itt élni a családommal.
És ez nem csak a párkapcsolatodra igaz!!!!
A munkádra, a hobbydra, a hivatásodra, a barátaidra, a családodra….. mindenre…..ha majd visszanézel…..
Szval, azért idegesen pakoltam, hogy is lesz, és tényleg….ezer feladatunk van… mi lesz, hogy lesz…. a sok cucc, teendő…
Aztán elindultunk, jó hogy olyan hosszú volt az út….. csendben ültünk, a naplementét néztük, hosszan, elmélázva….. vágtuk magunk körül a csendet. 😀 Érdekes volt….
Este, a sötétbe vezetni, már ez furcsa állapot nálunk, akik 8 óra után már rakják le aludni a gyermekeket, és aztán a szoba egyik sarkában én olvasok, a másikban a férjem, vagy éppen beszélgetünk még a konyhában a heti feladatokról, a napi rutinokról, vagy éppen teregetünk, mosogatunk…….
Este menni, a semmibe, az erdő között, és azt sem tudtuk hol vagyunk…. ezekért a furcsa, ritka élményekért is tudni kell lemondani picit a megszokottról…. sőt…… ezek töltenek. Azok a pillanatok, amiket nem tervezel meg, csak vannak, csak jönnek, csak lesznek. És beleengeded magad, és nem idegeskedsz, hogy jaj, hol vagyunk, jaj, mi lesz, jaj, nehogy eltévedjünk, jaj….. és kész, szétcsaptad az egészet. Eckhart Tolle mondja mindig: Légy ott, a jelen pillanatban. Olyankor nincs semmi más. Csak azt élvezd. Hát én lubickoltam. J
A gyermekeink is azokat az élményeket őrzik meg a szívükben, ami ritka kincs, ami nem a megszokott, ami nem a hétköznapi, hanem az az igazi, zsigeri jó érzés, ami a szívükig hatol… arra fognak emlékezni, abból fognak merítkezni, abból fognak töltekezni felnőtt korukban is. Ahhoz tudnak vissza nyúlni. Amikor mertek SZABADOK lenni.
Van az a mondat, hogy minden úgy alakul, ahogy kell, ahogy lennie kell, minden értünk van.
- Én így élem az életem már jó pár éve.
- Mindig visszaigazol az élet.
- Mindig megerősít az élet.
- Ha befeszülök, elromlik az egész.
- Ha hagyom, ha engedem, fantasztikus dolgok tudnak születni.
A kis ház tulaja is amilyen rugalmas volt a kulcsátadással, az valami elképesztő volt számomra…. éjszaka 10 órakor. De már csak megállok, felnézek, és megköszönöm. Támogatva vagyunk. Védve vagyunk, vezetve vagyunk. 🙂
Az egész ilyen hangulatban telt.
Nem idegeskedtünk.
Nem siettünk.
Nem cimkéztünk.
A pár nap alatt oda mentünk, ahová csak akartunk.
Akkor álltunk meg, amikor csak akartunk. Ha úgy éreztük, fél órát feküdtünk a fűbe…..
Akkor ettünk, amikor mi voltunk éhesek, nem akkor, amikor éppen a gyerekek már sorolták, hogy „éhes vagyok, anya!”
És úgy ettünk, ahogy mi szerettünk volna……és azt, amit mi szerettünk volna… és nem a maradékra vártunk, hogy az jó lesz majd, tudjuk, hogy meghagyják, inkább ne is rendeljünk magunknak…. 😀
Ezek az apró örömök, amit csak ekkor tudsz megtapasztalni.
Ekkor tudsz újra vissza térni a párodhoz, és önmagadhoz.
Ekkor tudsz rácsodálkozni, hogy ki is az, akivel élsz. Hiszen ami állandó, az a VÁLTOZÁS! Mindannyian változunk, és fejlődünk. Érdemes a párunk új „arcát” is megismerni a rohanó hétköznapokból kiszakadva.
Beszélgetni, csak úgy lenni, ötletelni, mosolyogni a semmin.
Itt jön az a rész, hogy a gyerekek mennyire hiányoztak.
De,nem. (Már meg tudom ezt tenni. 10 év után, hogy ezt a pár napot önmagamért, és a páromért se nem akarom elrontani, hogy rájuk gondolok, és nem tudok a jelenben lenni teljes szívvel, teljes lélekkel….. Megérdemeljük azt a pár napot.
Bíztunk a mamában és a papában. A nagyszülők támogatásában, hogy tudják, hogy mi a jó nekik. És még jó is, hogy a nagyszülőkkel vannak, mert tanulnak tőlük is, sokat, jókat, bölcsességeket. Sőt, a nagylányom rengeteget segített, mutatott mindent.
Tudtuk, hogy jó helyen vannak. Tudtuk, hogy minden ok.
Ne félj kilépni az anya szerepedből, és hátra hagyni mindent pár napra.
A jó hírem: megvár a napi teendő. Azt nem veszi/viszi el senki. 🙂 Nem áll sorba senki.
A szívünkben anyák vagyunk elsődlegesen.
Sosem feledjük.
De ahhoz, hogy napi szinten tudjuk ezt tenni, a párkapcsolat feltöltő erejének ott kell lenni, amiből tudunk menni tovább, tudjuk tolni tovább ketten a szekeret a jövő felé. 🙂
Hiszen, egyszercsak újra ketten leszünk, mint az elején. Kirepülnek a gyerekek.
Talán pont ezért nagyon fontos még, hogy kettesben elmenjünk félévente, hogy az a fészek ne üresedjen ki, és ne csak mint szülők legyünk egymás mellett.
Ami örök, az a változás… az évek alatt változunk, újra kell ismerkedni, közeledni, hogy a kirepülés után is jó legyen újra együtt lenni, és ne csodálkozzon rá az ember, hogy jé, ki van mellettem? Kivel éltem egy fedél alatt az évek hosszú során? Hát már nem is ismerem…..
Fogd meg a kezét, és szöktesd meg.
Tök mindegy, hogy NŐ vagy.
Te is megteheted.
Hidd el, értékelni fogja.
Boldog lesz.
Érezni fogja, hogy fontos Neked, hogy számít, hogy örülsz, hogy Ő van Neked!
Biró Lili