Az előző bejegyzésemben az új dolgok üdvözléséről, és köszöntéséről írtam.
A mai edzésen meg is kaptam a felismerést, hogy ez hogyan kapcsolódik mindenhez, amivel foglalkozom, és az edzés ezt hogyan is erősíti bennem?! Igen, az edzések mentálisan erősítenek, és kikapcsolnak, a legjobb gondolatok, ötletek a lépcsőző gépen születnek bennem….
Már írtam bejegyzést arról, hogy minden csak lépésről lépésre megy, szépen, téglánként…
Ha új dolgokat szeretnénk megtanulni, ha új területre szeretnénk elhajózni, ahhoz kitartás, erő, energia, megfelelő felkészültség, és elég akaraterő kell, hogy végig tudjunk menni az úton.
A családkonzultációs képzés közben 2016-ban, elkezdtem a széchenyivárosi és a hunyadivárosi kiskönyvtárba járni „beszélgető köröket” tartani édesanyáknak. „Véletlenül” találkoztam Ildikóval, aki vezeti a könyvtári programokat, és lelkesen megbeszéltük, hogy milyen jó lenne nekem az, 4 gyerekes anyukaként, és tapasztalatokkal, most a szakmai oldalt is hozzá tudnám tenni….. Juhú, gyere, Lili, kezd el. 🙂 Nagyon izgultam az első 1-2 alkalommal, mikor mentem. És ideges voltam. Vittem papírt, vittem mankókat, és aggódtam, hogy mit fognak szólni, fog e tetszeni nekik…. aztán ahogy jöttek a visszajelzések, és megköszönték az anyukák, egyre jobban felbátorodtam, és egyre jobban hittem abba, amit elkezdtem adni, elkezdtem csinálni.
Ma már készség szintjére került az előadás. Bármikor ki tudok állni egy összerakott anyaggal a kezemben, ppt-vel, és elmondom, nem izgulok, nem félek. Persze az egészséges izgulás bennem van….. De ezen is túljutottam…. És szeretem csinálni. És még van hova fejlesztenem, van hova fejlődnöm…. szeretném is majd, de most nem ezen van a fókusz. Majd…. (akár angolul is….. de ez a hosszabb távú céljaim között szerepel… először nyelvvizsga 🙂
Amikor elkezdtem az egyetemet, nem gondoltam, hogy milyen akadályok fognak jönni. Nem néztem a jövőbe. Nem stresszeltem magam. És nem is akartam foglalkozni vele. (Becsukott szemmel nyomtam le az Enter, mikor az összes anyagot feltöltöttem a Felvi.hu-ra, és be kellett a jelentkezésemet küldeni. Nem akartam végig gondolni, hogy mivel jár, ha felvesznek…. De tudtam, ezt akarom.)
Egyszerűen csak beleugrottam, fejest az ismeretlenbe. És gőzöm sem volt, hogy fogjuk megoldani a 4 gyerekkel…. egyszerűen csak elindultam….
A cél volt a szemem előtt. Azóta is. És megoldottunk még eddig mindent….
Az első statisztika óra után majdnem elsírtam magam. Totál kínai volt……
Aztán szusszantam, és azt kérdeztem: Mi kell ahhoz, hogy ez is menjen, és ezt is megértsem?
Kerestem egy tanárt, és leült velem minden héten megtanulni, hogy megértsem…
(Mi, levelezőn, fél óra számban kapunk meg sok infót, amit a nappalisok duplába… és ugye nincs nagyon más dolguk a nappalin, csak ezt tanulni, és értelmezni….)
A stat nem lett készség sajnos, de majd hátha arra is rá tudok még gyúrni, nyáron…. mert ahhoz nehéz, de az alap dolgokat megértettem…. és megtanultam.
Aztán a következő, amivel szembe kellett néznem, hogy meg kell tanulnom a word, excel, ppt szerkesztését profin. Hisz itt senki sem kérdezi, hogy tudod e használni.
Csináld.
Ehhez is kerestem egy tanárt….. plusz előfizettem ppt tanfolyamra-online. Lépésről lépésre megtanultam, online, megállítva a videót, és kisilabizáltam, hogyan kell….
Ez is egy új készség lett.
Beépült.
A következő – cikkeket kellett angolról magyarra értelmezni.
Itt is kerestem a megoldásokat rögtön.
Találtam is…. és sikerült összeraknom cca 1 hó alatt a dolgozatomat.
Rácsodálkozva önmagamra is, hogy ez nekem sikerült. Megcsináltam.
Bizonyítva magamnak, hogy meg lehet csinálni. És nem kifogásokat kell gyártani.
Ezek azok a készségek, amik előre visznek, amivel sikert érzek, az apró, lépésről, lépésre felépített dolgok, tevékenységek.
Amiket senki sem lát, mikor engem lát…… A jéghegy alját, a 80%-ot senki sem látja.
A félelemmel mertem szembe nézni. Azzal, hogy tapogatóztam csak sokszor, hogy is lesz, mint is kellene csinálni.
Aztán a végére mindig összeállt a kép, és mindig jó dolgok sültek ki belőle.
Mindig akkor kaptam az inspirációt, mindig akkor jött egy-egy ember az életembe, akik vittek tovább, akik segítettek. (A stat tanárt abszolút így találtam, véletlen, a neten, pont Károlin tanul.…. J )
Ma is ezt éltem meg, az edző teremben….. hogy egyre erősebb vagyok, egyre jobban bírom az edzéseket, egyre szebb a tartásom, és már nem szuszogok úgy. J
4 gépet rakott össze ma nekem Tomi, amiben semennyi pihenő nem volt.
De, mire idáig eljutottunk…..
Az első alkalmakkor nehezen bírtam.
Alap dolgokat tudtam végig csinálni.
Nagyon kimerültem.
Nem voltam terhelhető.
De az akarásom megvolt, és láttam, hogy mit szeretnék megint elérni.
És elegem volt abból, hogy a testem ennyire elhízott, hogy nem vigyáztam rá.
És elegem volt az egészégügyi oldalából is az elhízásomnak….
Azt mondtam, elég volt!
ELDÖNTÖTTEM, hogy ez így nem mehet tovább.
Minden egy DÖNTÉS.
Ahogy már sokszor írtam.
Nagyon elszánt vagyok, és voltam az elején is.
Az első alkalmakkor még csak 1 gépekkel dolgoztunk, több pihenésekkel, és kevés súlyokkal.
Mindig megkérdezte, hogy bírom-e, mennyire volt nehéz?…. Tegyen e még rá? Hogy érzem?
Szépen, egyenletesen, türelmesen haladunk, és figyelve minden mozdulatra.
A 4 gép összerakásáról hoztam videót. Nincs bennük pihenés.
Csak a 4. gép után. De akkor sem sok.
A bőr megnyúlása miatt is kell erősíteni, és súlyzókkal dolgozni.
Az ízületeknek nagyon jót tesz. Megerősödnek. A térd, a csukló, a könyök, a medence…. Hatványozottan érzem, hogy a térdem már nem gyenge, a hátam nem fáj ha többet ülök, mert sokat kell olvasnom. A lépcsőzésnél sem fáradok úgy ki, mint az első pár héten. Akkor azt hittem meghalok…. szó szerint….
De egyedül ez nehéz lett volna.
Fontos a kontroll, fontos, hogy tartod magad, fontos, hogy ülsz, hogy tartod a vállad….
Ez egyedül nem menne.
Ahogy a többi „elakadásomnál is”, kerestem egy tanárt, egy mentort, hogy segítsen abba, hogy minél jobban menjen, hogy minél ügyesebben tudjam megtanulni.
Ahogy az étrend sem. Ott is profira bíztam magam.
Az étrend is olyan, hogy eldöntöd, hogy nem eszel semmi mást, csak ami elő van írva. ELDÖNTÖD. Nincs más! Ha célba akarsz érni, sokszor kell sziklaszilárd döntéseket hozni. Csak úgy fog menni.
Édesanyáknak nehezebb az étrend, edzés kombinációt betartani, ezt elismerem. De ennyi energiát, időt muszáj önmagunkba tenni, mert az életünk sok területére kihat, és segít!
Azoktól kell segítséget kérni, akik jobbak nálunk az adott területen.
Mindig azt keresd, aki jó, aki kiváló, aki a szakmához ért, és az eredményeit vizsgáld meg.
És, fontos, ne félj kérni.
Ne félj odamenni, és bevallani, hogy ez most nem megy, segítsen.
Azzal tudunk tanulni, ha merjük bevallani a gyenge pontjainkat, és azokkal szembe merünk nézni.
HAH, ez egy újabb bejegyzés volt már….. igenis szembe kell nézni olykor önmagunkkal, ha szeretnénk változni, és változtatni. Csak így megy. Addig csak az van, amit kikerekítettünk odáig magunknak. J
A csúcs, nem árt elindulni a megvalósítás felé, ha célba szeretnénk érni. J
Ha nem indulsz el, csak vágysz rá, és nem teszel érte semmit, addig az csak egy álom marad, semmi több.
Hajrá! Te is képes vagy rá!
Csak indulj el, kezd el az álmaidat megvalósítani!
A legfontosabb pedig ebben a videóban van, ha bármilyen kihívással nézel szembe: