Ha már jártál önismeretre…
Ha már voltál szakembernél…
Ha már éltél meg mélypontokat…
Ha már segítettek Neked…
Ha már kaptál támogatást…
Ha már kijöttél a depresszióból…
Ha már túléltél segítséggel, támogatással…
Egy egy nehéz helyzetet, szituációt, életfeladatot…
Akkor beszélj róla.
Kérlek.
Tudod hányan be vannak abba zárva, hogy jaj mit szólnak?
Jaj,megbélyegeznek?
Jaj meg ne tudják mert akkor azt gondolják, hogy hülye vagyok…
Nem!
Határozottan nem!
Ha vállalod, hogy neked is volt nehéz.
Ha vállalod, hogy te is elestél, de felálltál.
Ha vállalod, hogy igen én is voltam a padlón.
Ha vállalod, hogy mertem segítséget kérni.
Ha vállalod, hogy kutyakemény volt.
Akkor
Hidd el, hogy az emberek elkezdenek megnyílni neked. És elmondjak, hogy nekik is volt rossz periódusuk.
Nekik is voltak nehéz éveik, napjaik…
El fogják mesélni a történeteiket.
És látni fogod, hogy hányan vannak hasonló helyzetben…
Hányan vannak/voltak lent…
Bátorítalak.
Beszélj!
Tudod, hogy még mi lesz ha beszélsz?
Lehet, hogy megmentesz egy embert azzal, hogy megtöröd a csendet!
Azzal, hogy beszélsz feloldod a némaságot.
Feloldod, hogy szégyen erről/ezekről beszélni.
Esetleg megmenthetsz egy embert azzal, ha elkezdesz te is beszélni róla. És ezzel azt mutatod, hogy lehet… hogy kell. Hogy érdemes segítséget kérni!
Mert van olyan amit egyedül nem tudunk megoldani!
Segítséget kérni erő, bátorság! Óriási erő kell hozzá, hogy azt mondjuk nem bírom már el egyedül. Nem tudok vele megküzdeni! Segíts!
És lerakni és merni gyengének lenni.
Mert nem bírunk el mindent egyedül!