Eljön az az időszak, amikor felül kell írni az addigi gondolatokat, érzéseket, sztereotípiákat.
Már nem működnek.
Már nem relevánsak az adott élethelyzetre.
Mik azok a gondolatok, érzések, és vezérfonalak, amik eddig vittek az életedbe, és már nem működnek, már nem segítenek, csak hátráltatnak?
Nekem sok olyan mondat van, amit ki kell dobnom a kukába, ami nem szolgál már engem. Amivel eddig éltem, amiben eddig hittem.
Az idei évben több olyan tapasztalásom volt, ami rávilágított, hogy felül kell bírálnom önmagam, mert ahogyan szemlélem, láttam a világot, már nem az. Nem az, amit eddig láttam, és tapasztaltam a világból.
Érdekes kettősség, ugye?
És beigazolódott az a mondat, hogy ahogy Te szemlélődsz, és gondolkodsz, a világ azt mutatja, azt igazolja. Csak észre kell venni. Csak tudatosan rá kell nézni.
És igen, igazolta.
De már nem akarom, hogy azt igazolja.
Már én mást szeretnék látni, mást szeretnék, hogy működtesse a gondolataimat, azt, amivel szeretném a tapasztalásaimat megélni. És igen, ez nem működik úgy, hogy eldöntöm, és váltok.
Ez is egy érés, és ez is egy hátra lépés.
Hátra lépés önmagunktól, és felülbírálás. Önmagunk felülbírálása, és ránézése. Önismeret. Önszeretet, bántás nélkül. Hibáztatás nélkül. Dicsérd meg magad, hogy az eddigi gondolataid idáig juttattak, és segítettek. Köszönd meg magadnak, hogy ezekkel az érzésekkel, és működésekkel idáig is tudtál fejlődni. Ha megköszönted, lehet váltani, és lehet mást beépíteni a régi helyett. De, csak lépésről, lépésre, türelemmel.
Ami még tud segíteni, a csendben levés, csendben lenni, szemlélődni.
Ahhoz, hogy kérdéseket tegyél fel magadnak ahhoz, hogy ezt a váltást meg tudd tenni.
Tényleg ezek segítenek nekem?
Tényleg támogatnak ezek a gondolatok engem?
Tényleg előre visznek?
Tényleg azt mutatják, amivel engem megerősítenek?
Tényleg ezek szerint akarok még élni?
Előre visznek, vagy hátráltatnak?
Nem könnyű önmagunkra ránézni, és önmagunknak kérdéseket feltenni, és ami még nehezebb, önmagunknak tisztán, őszintén válaszolni, és kimondani a valót, az igazat, ami lehet, hogy nem kellemes, és lehet, hogy nem könnyű, lehet, hogy nem egyszerű.
De csak ezzel tudsz fejlődni.
Csak ezzel tudsz feljebb lépni a létrán.
Csak ezzel tudod önmagadat meghaladni, és támogatni.
Meghaladni.
Szintet lépni.
Ugrani.
Mert ki támogasson Téged, ha nem Te, saját magadat, ott, belül, a szívedben.
Biró Lili