Ahogy Brené Brown is írta, a sebezhetőségünkön keresztül tanuljuk meg szeretni önmagunkat, és akkor látjuk igazán tisztán önmagunkat.
Ez a hét erre tanított engem, ezeket a kérdéseket kaptam:
- Te meg tudod engedni azt, hogy nem mindent te akarsz megoldani, és kézben tartani?
- Képes vagy elengedni az akarást, azt, hogy csak Te tudod a legjobban?
- Képes vagy átengedni a dolgok megoldását másnak?
- Meg tudod engedni, hogy ne légy tökéletes, csak „elég jó”?
Ezek a gondolatok csaptak arcon a héten, és ezeket integráltam magamba, ezek mozgolódtak bennem napokig.
Te képes vagy elengedni néha az EGO irányítását, és csak úgy lenni, szemlélődni, és nem cimkézni, nem minősíteni, nem ítélkezni, nem belemenni helyzetekbe, csak hagyni, lenni, élni.
Megtapasztaltad ezt a belső békét, ezt a nyugalmat?
Amikor mindegy.
Amikor minden mindegy.
Mert tudod, hittel tudod, hogy jó minden.
Minden jó.
És így jó, ahogy van, ahogy létezik, ahogy van, ahogy él.
Annyira felszabadító ez a gondolatsor, amikor rájössz, nem a minősítéstől, nem a cimkétől, nem attól lesz valami jó, vagy rossz, mert mi annak véljük, és nem attól lesz valami fontos, vagy nem, hogy éppen mi annak akarjuk e látni….
Minden egy, és minden egységben létezik, és él, és van. CSAK VAN.
Ha ezzel a szemüveggel nézed a dolgokat, azokat a tárgyakat, embereket, akik körülötted vannak, óriási felszabadulást hozhat NEKED.
Csakis NEKED.
A belső békédhez, a belső felszabadulásodhoz.
Isteni szabadság, Isteni béke, ami bennünk valósulhat csakis meg, önmagunk által. Senki más által sem kaphatjuk meg ezt a kegyelmet. Istentől. És ő fog betölteni minket ezzel a békés, ítélettől mentes, cimkéktől mentes hittel, békével, szeretettel.
Biró Lili