Tegnapi konzultáció esszenciája:
Oh, Lili. 
Most, hogy erről beszélünk, hogy elfogadás, és megértés…akkor a szívemben béke lesz…
Mondja a kliensem: Én anno még azért kezdtem el az önismeret, hogy ne fájjon annyira, ami van, amin nem tudom változtatni, ami történik körülöttem, amire nincs ráhatásom…
Ez volt az én narratívám erről.
De, te más megvilágításba tetted.
Fáj, igen. Fog fájni.
Mert aki érzékeny, aki érez, akit megérintenek dolgok, sorsok, helyzetek, szituációk…Akik nem tudnak csak úgy elmenni a rossz, szenny…mellett, azoknak fájni fog, mert van érző lelkük.
És ez nem baj.
Ezt ha tudom, máshogy fogom „kódolni” a világot és ami benne van.
És tudom, hogy én ilyen vagyok akkor már nem lesz ott az önmarcangolás, az örök kérdőjel…
És nyitottak tudunk lenni azokra, akiknek szükségük van ránk, arra, akik vagyunk.
A többiek felé is szeretettel fordulhatunk, és vagy elfogadják, vagy nem.
De, itt vagyunk.
Nyitott szívvel, nyitott lélekkel.
Természetesen keretek, határok, szabályok szerint. (Mert már ismerem önmagam és így tudok Jelen-ben lenni).