Ami mellett nem mehetek el.
Van egy férfi és egy nő.
Találkoznak.
Szerelmesek lesznek.
Utána összeházasodnak.
Családot alapítanak.
Ebből új szerepek alakulnak ki.
Apa, Anya.
A férfi és a nő valahol eltűnik…egy időre…
Apa és anya új szerepeiben tanulják az uj szerepekkek járó feladatokat…új helyzeteket…
És
Meg akarnak felelni egymásnak.
Minél jobban akarják csinálni.
Ebből mi lesz? Lehet…
Mivel ez egy normatív krízis…ami teljesen természetesen beköszönt minden pár életébe. Ha gyereket vállalnak…
Összeomlik a rendszer.
És újra kell írni.
Ha nem tették meg eddig.
Mert.
A megfeleléssel, önmaguk elnyomásával hosszú távon nem lehet együtt élni.
Ki kell mondani dolgokat. Egymásnak.
Konfrontálódni kell.
És
Itt a lényeg.
Amiért írom most ezt.
Ne szállj ki azért, mert most nehéz!
Igen, vannak időszakok, ami bedarál…és nehéz elviselni egymás nyűgjeit.
Persze.
Ez tök normális.
De!
Szövetséget kötött két ember.
Jóban, Rosszban!
Ha jön valami ami nehéz, akkor miért kell rögtön kilépni? Vannak szakemberek, akik tudnak segíteni. Ha elért egy pontra a kapcsolat. Túl lehet lendülni.
Ha mind a ketten bele teszik az energiát, figyelmet, akaratot, szándekot.
Enélkül nem megy.
De. Nagyon fontos.
A mai világ sajnos ebben is jó….csak a jót akarjuk magunknak.
Amiért már erőfeszítést kell tenni, nem kell.
De ez meg fogja bosszulni önmagát.
És majd lehet csodálkozni…
A házasságnak is évszakai vannak. Amiket keresztül kell menni. Egymással, egymásért.
Szövetségben.
Bíró Lili