Nem győztem őket befogadni, magamba integrálni.
Imádom. 😀
„Az interjú alanyaim közül a leginkább együtt érzők egyúttal azok voltak, akik a leghatározottabban kijelölték, és a leginkább tiszteletben tartották a határokat.
Nehéz határokat kijelölni amikor azt akarjuk, hogy kedveljenek, és szeretnénk másoknak megfelelni, valamint mindent megtenni azért, hogy alkalmazkodók, rugalmasak és szórakoztatóak legyünk.
Az együtt érző emberek kérik azt, amire szükségük van.
Nemet mondanak, ha szükséges, és amikor igent mondanak, azt komolyan gondolják.
Azért együtt érzők, mert a határaikon kívül tartják a neheztelést.
Hogyan várjuk el, hogy értékeljék a munkánkat, amikor nem becsüljük magunkat eléggé ahhoz, hogy a kényelmetlen határokat kijelöljük és betartsuk?”
Brené Brown legfőképpen a sebezhetőséggel és a szégyennel foglalkozik kutatásaiban.
Elképesztően sok oldalról, sok interjún keresztül jut el oda, hogy leírja, összefoglalja, és nyilvánosság elé tárja munkáit.
A szám tátva maradt, amikor olvastam ezt az együtt érző emberekről.
Egy nagyon negatív élmény juttatta el őt oda, hogy ezt elkezdte kutatni, és elkezdett mögé nézni.
Érdekes, mert sokszor mondom én is, hogy a nyomógomb ha benyomódik, és fáj, akkor azzal dolgod van. (nyomógomb – ideges, feszült, ingerült, mérges, dühös, haragos……leszel tőle)
Vagyis, ha érzed, hogy valaki olyat tett, vagy mondott, ami feldühített, és rossz kedved lett, ideges lettél….stb, akkor annak utána kell kérdezni, és ki kell bogozni, hogy miért is fájt annyira, mire mutatott rá?….
Brené is ezt tette, és utána kutatott, amikor ez az élmény a zsigereibe hatolt, és elképesztően ideges nem lett tőle.
Ez a negatív élmény váltotta ki belőle azt, hogy arra a kérdésre kereste a választ:
Az emberek tényleg mindent megtesznek? Tényleg megteszik az emberek mindig, ami tőlük telik?
Ahogy elkezdte kutatni ezt a kérdést, az együtt érző emberekhez jutott. Azokhoz, akik elfogadják az embereket olyanoknak, akik. De hogy is tudják ezt megtenni?
Ezeket a kérdéseket tette fel:
Milyenek is ők?
Miért is lesznek ők olyanok?
Annyira tetszik, hogy folyamatos kérdésekkel él, és nem hagyja annyiban azt, ami foglalkoztatja. Az együtt érzés is ilyen fogalom volt számára.
Fantasztikus eredményt kapott.
Az együtt érző ember annak ellenére, hogy együtt érző, a legjobban tudja a saját határait betartani, és a legjobban tud nemet mondani.
Miért is?
Mert tiszteli önmagát.
És, kapcsolódik önmagához.
Az érzéseikhez, azokon keresztül a szükségletikhez. A legfontosabb.
Ismerjem fel a szükségletimet az érzéseimen keresztül, hisz úgy fogok rájönni, hogy mi az, ami csorbát szenvedett önmagamon belül? Mi az, ami hiányzik?
Merjek őszintén ránézni, és merjek őszinte lenni önmagamhoz. Merjem kimondani. Merjem szembesíteni önmagam. És, ha kell, merjek rajta változtatni.
És, már ne akarjak megfelelni.
Már ne akarjak olyan embereknek, helyzeteknek megfelelni, ami nem szolgál, ami nem értem van.
Ha szívvel-lélekkel kezdesz el élni, érdekes módon átalakul a környezeted…..
Már nem akarsz megfelelni, bizonyítani, és legfőképpen már nem másnak akarsz azzal bizonyítani, hogy megteszel olyat, amit szíved szerint nem tennél meg csak azért, hogy szerethető légy …… CSAKIS SAJÁT MAGAD miatt fogsz megtenni bármit!
Ez a különbség.
„Arra jöttem rá, hogy a határokat nem ismerő, nagylelkű feltételezés csak egy másik recept a neheztelésre, a félreértésre és az ítélkezésre.
Mindnyájunkra ráfér, hogy nagylelkűbbek legyünk, de meg kell őriznünk az integritásunkat és be kell tartanunk az általunk megszabott határokat. Ennek megvalósítását hívom nagyvonalú életnek: határok, integritás és nagylelkűség.
A nagylelkűség nem azt jelenti, hogy nyugodtan kihasználhatnak, igazságtalanul bánhatnak velünk, vagy szándékosan tiszteletlenséget és rosszindulatot mutathatnak irányunkban.
A határok kijelölése azt jelenti, hogy tisztázzuk, melyik viselkedés elfogadott, és melyik nem.
Az integritás a kulcs ehhez.
Az integritás a bátorság választása a kényelem helyett; nem azt választjuk, ami szórakoztató, gyors, vagy könnyű, hanem ami helyes; értékeink szerint élünk, nem csak prédikálunk róla. „
Most értem el ide, amit Brené ír.
Értékek szerint élni.
Értéket képviselni. 🙂
Kijelölni a határokat, ismerni önmagam annyira, hogy tudjam, mit miért teszek….mi miért van…mi miért jött…mit miért kaptam…stb….
Tudjak nagylelkű lenni, és integrálni.
Tudjak bátornak lenni.
Merjek bátor lenni.
Feldmár András Brené Könyveire azt mondta, hogy bátor volt, igen. Meg merte önmagát mutatni, és a saját sebeinek a kidolgozása által tud ő olyan gyógyító, és tanító lenni, mint amilyen a könyveiből sugárzik.
A saját sebek, fájdalmak újraírása által lehetünk igazán mások segítői, és támogatói. Ezeken keresztül tudunk együtt érzővé válni.
Ha a saját purgatóriumunkat nem éljük végig, nem tudunk szívvel, lélekkel élni, nem tudjuk megmutatni az ehhez vezető utat, hisz még mi sem jártunk ott.
De ha ezeken önmagunk is keresztül jutottunk, akkor a segítséget kérő ember kezét fogva tudjuk vezetni, támogatni, tudunk fényt mutatni.
Ha együtt érzőek vagyunk:
„……. többé nem az alapján értékeljük őket, amit szerintünk el kellene érniük. Elkezdjük az alapján értékelni és tisztelni őket, akik, és felelősnek tartjuk őket azért, amit tesznek. Ez azt jelenti, hogy többé nem azért szeretjük az embereket, akik LEHETNÉNEK, hanem azért, akik LETTEK. „
Köszönöm 🙂
Biró Lili