Megállók vannak
Ahogy a vonat, úgy az életben is vannak megállók….
Megyünk, suhanunk, végig az életen.
Nem nézünk hátra, csak megyünk, csináljuk a napokat.
A vonat megáll néha, felszállnak emberek, majd leszállnak.
Vannak olyan emberek, akik velünk vannak egész életünkben, ők a ritka kivételek.
Vannak olyan emberek, akik felszállnak mellénk, és csak kis ideig örülhetünk a társaságuknak.
Kicsi ideig köszönhetjük, hogy ott vannak….
Ők azok, akik lehet, hogy azért jöttek, hogy valami fontosat mutassanak az életedbe, amire eddig nem figyeltél.
Ők azok, akik lehet, hogy tovább visznek az utadon, lehet, hogy kapsz egy újabb lökést az életedre, és tudod tovább vinni
Ők azok, akik a legjobbkor jönnek…. még lehet, hogy most nem tudod, csak lehet, hogy utólag fogod megérteni a jelentését, hogy miért ott, és akkor kellett jelen lennie melletted…. miért is kaptad őt.
A vonat csak megy, teszi a dolgát, visz Téged. Nem kérdezi, hogy akarod e…
Kiszállhatsz, bent maradhatsz..
Talán ez a félelmetes… bármikor kiszállhatsz.
Bármikor elég lehet,
Bármikor mondhatod, hogy kösz, ennyi volt, nem kérek többet már ebből.
Érdemes megállni néha, ha esetleg kisiklik a vonat, és végig nézni, hogy kik voltak mellettünk, és mit tanítottak, mit adtak, és megnézni a helyzeteket, hogy hogyan kapcsolódnak hozzánk, mire voltak jók….
Ha nem összegzünk néha, talán nem is látjuk annyira tisztán az irányt, nem is látjuk, azt, ami a szemünk előtt van már régóta, csak nem akarjuk látni…
Érdekes az élet…. csodás az élet….
Segít?
Támogat?
Hátráltat?
Mit gondolsz?
Mit érzel?
Tegnap GPS-szel mentem Pestre, és először nem idegeskedtem, hogy merre fog vinni.
Akkor jutott eszembe ez a vonat, és az élet párhuzam is….
A GPs-be ha beírom, hova akarok menni, van, hogy többször újratervez, van, hogy olyan utakon visz, amit sosem ismertem volna meg, ha nem arra kanyarodik….
Tegnap kifejezetten élveztem azt, hogy nem a megszokott útvonalon vitt.
Többször vagyok úgy, hogy nah, mi jön most?
Készen állok, nyitva vagyok. J
Ha megyek bárhova, nincs elvárásom, nincs félelem bennem.
Jöhet bármi.
Tudom, hogy tanulok.
Mindig tanulok.
Mindenből.
Valameddig velem jön a személy, valameddig eltart az az út, aztán sávot váltunk, és jöhet más.
A döntés, az irányváltás bármikor megtörténhet.
Csak mész, csak haladsz.
Fogadd az újat, ünnepeld az újat, a nem megszokottat.
Nézz annak a szemébe, akivel találkozol, és kérdezd meg: Szia. Te most miért jöttél az életembe? Köszönöm, hogy találkoztunk. (Tudom, hogy hülyén nézne Rád az illető, de önmagadba megkérdezheted? És máris nem olyan idegen, hisz valamit biztosan tartogat az a találkozás számodra 🙂
Ameddig haladsz az úton, és nyitott vagy, kíváncsi, akkor még tudsz tanulni, be tudod integrálni az újat. Az újat, ami néha félelmetes, néha kimozdít a megszokott életedből, de megéri…. egy újabb szintre tudsz kerülni általa, egy magasabb nézőpontot tudsz kapni, egy más szemléletet….
Csak elvárás nélkül légy jelen.
Gondolatok nélkül légy jelen.
Azt lásd, ami van, ne azt, amit gondolsz, hogy látni szeretnél…
Ünnepeld az újat.
Ünnepeld az életet.
Ünnepeld, hogy vannak segítőid, támogatóid, akik veled, melletted vannak. Ha csak rövid ideig is, akkor is segítenek, támogatnak.
Ünnepeld azt, hogy vagy, azt, hogy élsz.
Különleges dolog a Földi életben a tapasztalás, az, amit tartogat számunkra az élet minden nap.
Ünnepeld, köszönd meg, és csodáld 🙂
Biró Lili