Mikor végre megengeded magadnak azt az érzést, hogy nem kapaszkodsz, hogy nem ragaszkodsz, és rájössz, nincs annál rosszabb, mikor önmagad ellen dolgozol, és nem önmagadért dolgozol, és teszel, hanem önmagad ellen.
Ha nem önmagad helyezed a fókuszba, akkor kit? És miért?
Ha nem mi magunk vagyunk az első helyen, akkor kinek leszünk az első helyen?
Ha önmagunknak sem számítunk, hogy várhatjuk el, hogy másnak is számítsunk?
Érdekes körök ezek…. hisz az igazság mindig bennünk van, és mindig érezzük belül, hogy mit kellene tennünk, de vhogy mégsem tesszük. Vhogy mégsem akarunk vele szembesülni.
Pedig jó lenne, hisz ott van minden az orrunk előtt.
Előbb, mint azt mi hisszük.
A belső intuíció pedig elárulja, csak halljuk meg.
De addig nem fogjuk meghallani, amíg azt nem engedjük meg magunknak, és nem csendesítjük le a lelkünket.
A lelket, ami csak magyarázatokat keres, és összefüggésekért kiált. Holott, ha ezt nem tennénk, akkor világosodna meg minden.
A csend, a magány, az egyedüllét segít abban, hogy tisztán lássunk, játszma és ítélkezésmenetesen.
Csak úgy, és csak azt, ami ott van előttünk, amivel szembe kell néznünk, és elesünk benne, olyan régóta ott van előttünk, csak nem akarjuk észrevenni.
Pedig muszáj lesz észrevenni, mert az élet nem enged tovább menni, és nem enged fejlődni, ha nem nézel vele szembe. Megrekedsz, és nem fogsz tudni tovább haladni, felfelé, ha ezt nem teszed meg. Szembe kell nézned mindennel, mindazzal, ami ott hever előtted, már – már lerágott csontként.
Ha nem teszed, megbetegszel, vagy kapsz egy olyan megállítást, ami fájni fog, ami nem lesz túl humánus, de ami után nem lesz más esélyed, csak az, hogy tudatosítod, mi a gubanc.
Mert, kell tudatosítanod, hogy mi a gubanc.
Enélkül nem fog menni.
Ha tetszik, ha nem….
Tedd meg, és mond ki: EZ VAN MOST. Innen tudok fejlődni.
Megbocsátom magamnak az eddigi működésemet, és elfogadom, hogy ennyit tudtam tenni, akkor, abban az állapotban. Erre voltam képes.
De azért vagyunk emberek, hála Istennek, hogy tudjunk tanulni, fejlődni, és okosabban tudjuk csinálni azt, amit eddig nem biztos, hogy úgy tettük, ahogy nekünk a legjobb volt. De bármikor lehet más irányt venni, és máshogy szemlélni a dolgokat, és máshogy vezetni az életet. Ez a csodaszép ebben.
Folyamat, és állandó, örökös változás, fejlődés van az életben.
Adj hálát érte, és ünnepeld meg, hogy mindig van választásunk, mindig van más út, mindig van döntési szabadságunk!
Biró Lili