Ha ezt elolvasod, mi jut eszedbe erről az 1 mondatról?
- szokásaink?
- hiedelmeink?
- önmagunkat lezáró mondataink?
- újjászületés?
- feltámadás?
- megengedés?
A régi, a nehéz, az új a könnyű
A régi, ami már nem szolgál minket, az új, amivel tovább tudunk építkezni, amivel egy magasabb
szinten tudjuk az életünket tovább folytatni.
A régi, ami akkor jó volt, elég volt, az új, ami nem több, nem jobb, egyszerűen új. Új, mert más
minőség, új, mert más energia, új, mert más erő.
A régi, ami visszahúz, az új, ami felemel.
A régi, ami szürke, fakó, az új, ami színes, csodálatos, ragyogó.
A régi, ami zajos, ricsajos, az új, ami csendes, nyugodt, békés.
A régi, ami zagyva, zavaros, az új, ami letisztult, világos, VÉGRE.
A régi, ami tapogatózó, bizonytalan, az új, ami megengedő, elfogadó, befogadó.
A régi, ami ellenálló, kérdezősködő, kétségekkel élő, az új, ami vezetve lévő.
A régi, ami nem régi, az új, ami nem annyira új….. de mégis…….
A régi, ami nem rossz, és rosszabb, mint az új, ami lett, kialakult, egyszerűen csak VAN, és VOLT, és
Köszönöm, ez is jó volt, de az új az, ami a MOSTban VAN, és JÖTT, és KÖSZÖNÖM!
A régi elengedése, az új beengedése. És, KÖSZÖNÖM! HÁLA
Nevezhetjük komfortzóna átlépésnek, a régi feldolgozásával, és az új folyamatos beépítésével. De
több ez annál. Egy új életminőség, egy új élet, egy új életfeladat, egy új , „más” állapot.
Amiben nincsenek félelmek, amiben nincsenek kérdések, amiben nincsenek fájdalmak, amiben
nincsenek kétségek….. ellenben:
VAN: HIT, bizonyosság, megengedés, belső bölcsesség, belső nyugalom, belső szabadság.
A KÉRDÉS: MEG mered – e engedni? És be mered – e fogadni? Mersz – e bízni, mersz – e hinni?
Biró Lili