Örökzöld pázsit amit nem kell gondozni csak élvezni!

Ez volt olvasható egy hírdetési táblán. Ahogy haladtam az autópályán most reggel…

Ez pont tökéletesen kifejezi a világunkat.

Kiváló, Zseniális!

Ne tegyél semmibe sem energiát, időt, figyelmet…mert csak élvezd, És hagyd ott és menj tovább hiszen ez a lényeg…

Igen…

De ha nem gondozod, mitől lesz értékes?

Ha nem teszel bele időt, energiát, mitől fogod szeretni, megbecsülni?

A mai világ tele van életellenes mondatokkal, tettekkel, cselekedetekkel…

Utána csodálkozunk, hogy ki van az ember égve, és nincs öröm az életébe…

Ne gondozd, csak élvezd…

Ne foglalkozz vele, nem kell, csak vedd ki a hasznot belőle…

Nem kell törődni vele, hát úgyis az a szlogen most, hogy egyedül is kell, hogy jól légy…

Nem kell a figyelem, az energiát igényel.

Tőled.

Ami aztán nincs a mostani világban…

A pázsit is mindig zöld. (Mindig mi van? Minden változik…Az élet is örök körforgás…a jó, rossz, szép, csúnya, hideg, meleg…minden együtt értékes…együtt ad egészet. Ha csak a szépre a jóra akarunk fókuszálni, ismét életelleneset teszünk…)

Idő, energia, figyelem, minden nélkül…hát ősszel is?…életellenes…

Takarjuk le a szart és akkor nem látszik, akkor minden szép és jó marad.

Ha letakarjuk takaróval, bedobjuk a szőnyeg alá, akkor nincs, ugye?…

A valódit betakarjuk „mű”-vel…a valódit elfedjük nem igazival…

Érdekes…ez sem igaz a mai világunkra…jah, de…

Biro Lili