Annyira zseniális…most 3 generációval dolgozom együtt.
És miért?
A kislány viselkedése miatt kerestek, hogy foglalkozzak vele mert nem értik, miért viselkedik úgy az osztály társakkal. (Beszól nekik, zsarolja őket, kicsit „szemétkedik” velük…)
Ahogy felvittem a kuckómba és eljátszottuk, hogy is van most ez benne, érdekes dolgok jöttek ki otthonról. Behívtam anyát…nagyon nyitott minden segítségre…beszélgettünk, kérdezgettem.
Elsírta magát. Többször.
Ez után megbeszéltük, hogy vele is muszáj dolgoznom ahhoz, hogy jobb legyen a kislánynak és hogy ne vigye át a benne lévő feszültséget az osztálytársaira.
1 pont volt, amire anya azonnal betriggerelődött. A nagy barna, mély tekintetű hideg szempár.
Ami a kislánynak is van.
Ami azonnal félidézi a családból azt aki a legkegyetlenebb volt. Már csak a nézésével…
A kislány ezt aktiválja anyába.
A sok elrejtett, elfojtott fájdalmat.
Eközben, pedig. Anya a saját édesanyjával is beszélgetett erről. Hogy emlékszik – e…apa milyen volt…családtagok?
Mama ma volt nálam és a nagy barna mély szempárról ő is beszélt, hogy az mennyire ijesztő volt és kemény és hideg.
3 generáció ért össze nálam a történetekkel a fájdalmakkal a megélésükkel. Ami folytatódik tovább, ha nem figyelünk a transzgenerációból hozott fájdalmakra, nehéz érzésekre.
Anya eljön családállításra is, hogy ezt oldjuk.
Hogy már ne menjen tovább.
Mennyire szép…
A családállítás ereje hat felfelé, lefelé mint egy pókháló. Ha valahol bele nyúlunk az hat és segít támogat. A nehéz érzések felszínre hozását is segíti, ha valaki elkezdi kimondani őket a családi rendszerben.