Ma az egyik kamasszal arról beszélgettem hogy a csend hány formában, milyen minőségben, mikor lehet jelen az életünkben?
Te gondolkoztál már ezen?
Bírod a csendet?
Mert az is bírni „kell”.
Mert lesz a levegőben valami „nehéz”. Pont ezért érezzük, hogy „bele kell szólnunk”.
Pedig pont nem kellene bele szólni…..
A csendben micsoda csodák tudnak történni!
Micsoda érzések suhanhatnak végig Benned!
Micsoda felismerések hagyhatják el a szívedet.
A csendben van vmi megfoghatatlan „intimitás, meghittség”.
Van benne valami „igazi”. Amit a szavak nem tudnak. A szavak ezt csak szétvágják.
Sokszor annyira méllyé tud nehezedni, hogy azért lesz „kibírhatatlan. Fojtogató. Üres. Dübörgő. Sikító. Simító.
Feldúlt…hangzatos…