Mai kliens felismerés:
Sokszor sokat hangoztatom és mondom, hogy bele kell engedni magad a fájdalomba el kell fájni a nehéz érzéseket is mert csak ha ezt megengeded akkor tudsz a gyógyulás útjára lépni.
Ezt én a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy ha ezt nem engeded meg magadnak, ha csak a felszínen beszélgetünk róla, hogy igen igen változás kell és így és így…akkor nem lesz igazi mély tartós változás.
Ha bele engeded magad a fájdalomba hagyod, hogy leterítsen, hogy mély emlékeket felszínre hozzon a lelked akkor lehet igazán a feldolgozást megtenni. És akkor fog majd más irány elindulni. Mert már tudsz utána más szemmel nézni arra a fájdalomra arra az érzésre.
A gyógyulás jele lehet az is, hogy megengeded magadnak, hogy fáj és már nem akarod elrejteni, hogy mennyire fáj.
És már nem maszkolod, hogy jól vagy.
Mert nem vagy jól.
Egyszerűen csak létezel.
Van, amikor ez is nagy eredmény.
Főleg egy feldolgozó szakaszban. Amikor nehéz érzésekkel dolgozunk. Nehéz emlékekkel.
A legfontosabb ilyenkor: megengedni a „nem jól vagyok” érzés állapotát.
Ami az önszeretet jele is.
Hiszen már nem megyek magam ellen.
Már nem akarom meggyőzni magam arról, ami nem igaz.