Ma a virág boltos hölgy kérdezte,hogy jaj,miért vagyok ilyen nyúzott? Aranyos volt. Kedves,mosolygós. Olyan, aki figyel a másik emberre…
Oh, Mondom. Csak éppen a szakdolgozatom adtam be…kicsit fáradt vagyok…
Elkezdtünk beszélgetni. Mesélt magáról is…kérdezte,hogy megéri ennyit hajtani, mint amit én csinálok?…hajtani?…elgondolkodtam ezen…én sosem éreztem annak.
Azt érzem, hogy tanulnom kell, hogy jobban tudjak segíteni. Felkészültebben. Idegesít, hogy néha tehetetlen vagyok, ha olyan problémával jönnek hozzám amit nem tudok kezelni. Tudom nem tudunk mindenre megoldást adni és nem tudok mindenkinek segíteni…de akkor is…
Majd mikor eljöttem megköszönte, hogy a társadalom szolgálatában vagyok és megköszönte a munkámat. ❤
Azt mondta, hogy de jó, hogy mi vagyunk és segítjük a Földet jobb hellyé varázsolni ❤ és sok erőt szeretetet kívánt a munkámhoz. ❤ jaj nagyon édes volt. Meghatottak szavai. ❤
Igen, talán ezért csinálom.
Hogy jobb hely legyen a világ. ❤
Nem tudom elfogadni a személytelenséget, ami felé haladunk…