Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermeke(i)…
Vajon mi lesz velük?
Egyre többször látom ezt is…
A gyermek nagyon jól látja a szülők életét, ahogy élnek, amit mondanak, amit tesznek…ahogy teszik…mindent levesznek azonnal.
És ki is mondják.
A szülők pedig, ha érettek, nem támadásnak, és bántásnak veszik, hanem elgondolkodnak rajta, és végig gondolják, hogy talán igaza lehet a gyereknek? Talán lehet benne valami…
Ha nem így történik…megsértődik a szülő, és a gyermekre támad, hogy ezt hogy képzelte, akkor a gyerekben keletkezik egy nagy fokú feszültség, elfojtás, ami eredményezheti azt, hogy megtanulja a gyermek azt a destruktív működő módot, amit a szülő elfogad, ami neki kényelmes.
Majd…elkezd hazudni a gyermek csúsztatni, mert megtanulta ha kimondja az igazat a család akkor nem fogja „elfogadni”, mert az nem jó amit ő gondol…holott nagyon tisztán szoktak látni…
Ez egy ördögi kör lesz.
Mert a szülő nem lát rá magára.
Nem akar rálátni.
Mert az fájdalmas lenne.
És változtatnia kellene önmagán.
A működésén.