Belegondoltál már abba, hogy mi lenne, ha a hála szemüvegén keresztül néznéd az életedet?
Belegondoltál már abba, hogy ez mennyi mindenen át tud Téged segíteni?
Ha nem, úgy indulsz reggel, hogy jaj, már megint kelni kell, hanem úgy, hogy igen, milyen csodák várnak ma rám? Mi az, amit tanulhatok ma? Mire tudom kinyitni a szívemet? Mit tudok ma befogadni? Mi az a tanítás, ami ma jön szembe velem?
Ha nem úgy teszed a dolgaidat, hanem megkeresed, hogy mi is az, amit ezzel tudsz adni másoknak? És mivel járulsz hozzá, hogy az emberiségnek, vagy azoknak, akik körülötted élnek, jobb legyen az életük?
Ha nem úgy lépkedsz, lélegzel, hogy ez teljesen természetes? Nem, nem az. Belegondoltál már ebbe? Mekkora áldás, hogy egészségesek vagyunk. Mekkora szerencse, hogy van lábunk, erős, amivel tudunk menni, szaladni, futni, és tudjuk erősíteni….
Ugyanez igaz arra is, hogy látunk, hallunk, tudunk fogni, ölelni, szeretni, és van érzékelünk, amivel tudjuk fogni a világ jeleit. Ebbe is belegondoltál-e már?
Minden napnak örülni kell, amit kapunk.
Sokszor olyan hála tölt el, ha a gyerekeim felébrednek, és hallom a hangjukat. Ma jutott eszembe, hogy ezt is olyan természetesnek szoktam venni, pedig nem az. Nem az, hogy minden reggel fel tudunk kelni. Nem az. Semmi sem természetes. NE vedd annak. Semmit se vegyél annak.
Adj hálát mindenért, ami benned van, ami segít Téged a napjaidban, és adj hálát azoknak az embereknek is, akik segítenek, akik körülötted vannak. Ők is azért vannak, hogy segítsenek, hogy Veled legyenek, és támogassanak. Akár nehéz emberek, akkor is tanítanak, akár támogatnak Téged, akkor is.
Hála napló vezetése, és írása tud segíteni Neked abba, hogy észre vedd az életedben megjelenő apró csodákat, és természetesnek hitt, és vélt dolgokat.
Ne tedd.
Légy hálás mindenért.
Az életben ez tud igazán erőt adni nekem sokszor a nehéz helyzetekben. ÉS fentről tudom szemlélni „az életben azt hittem nehéz helyzeteket”. Aztán rájövök, hogy persze, nehéz, és meg kell élni… de aztán érdemes megköszönni a tanítást, amit adott, amit hozott. Mert valamiért ott van/volt.
A hála kinyitja a szívünket, a hála segít a rossz napokat is szebbnek látni, és a hála segít mentálisan is nekünk. A depressziót is megelőzi, mert rájössz, hogy minden érted van. A hála átlendít azon, hogy minek mi a célja…. a virágnak és a fáknak sincs céljuk, csak tündökölnek, és szépítik az életünket.
Az a dolgunk, hogy menjünk, teremtsünk, follyunk az élet áramlásával, és engedjük, szeressünk, és legyünk hálásak annak, hogy itt vagyunk, most, ebben a jelen pillanatban, és nem véletlen, hogy itt, most éppen ebben a pillanatban vagyunk. 🙂
Öleld meg gondolatban, köszönd meg, légy hálás, és legyen derűs minden napod, hisz minden minket szolgál. 🙂
Biró Lili