Amikor elvállaltam a 8 hetes lépcsőzőgépes kihívást, akkor nem tudtam, hogy fogom teljesíteni, végig sem akartam gondolni, hogy fogok a 8 hét alatt bejárni minden reggel…… igaz, még csak a 2. hetem jár le…. de már az ¼-ét teljesítettem, és ez nagyon jó érzés.
Mint mikor ott állok a gépen, és a 15.percnél járok, tudom, még 15 és vége. ÉS az utolsó 10 percnél is csak azt tudom, hogy 1/3-a megvan. Nagy tanító a mozgás nekem. Türelem, erő, kitartás, bizalom, hit…. mindent magába foglal. Az összes érzelem előbukkan, mikor taposom, taposom…. és kiabálnak… Mennyire bírod? Mennyire vagy kitartó?…. Mennyire tudod végig tolni? Ez mind az elme játéka, velem. Ha felülkerekedem, akkor sima az ügy.
A egyetemmel ugyanígy voltam. Nem akartam végig gondolni, hogy lesz, és mint lesz, csak belevágtam.
Az életben többször volt olyan élethelyzet, hogy nem láttam semmit, csak belevágtam, csak csináltam, nem gondoltam végig, nekiálltam, és csináltam, mentem előre. ELŐRE. Nem néztem hátra.
Összeraktam, és tudtam, csak tennem kell érte. Csak csinálni kell.
Mindenért tennünk kell. Anélkül semmi sem megy.
A változásokkal, és az új kihívásokkal is így vagyok.
Félünk, aggódunk, rettegünk, felemészt….. de ne hagyd, hogy felemésszen!
A lényeg, a fontos, amit sose felejts el:
Mindig csak 1-1 lépést kell előre látnunk.
A következőt, mindig csak a következőt.
Nem kell előre gondolkodnunk, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy alakul…..
Az élet mindent úgy rendez, ahogy rendezni kell, és akkor, ott, minden úgy lesz, ahogy Neked a legjobb.
Csak hidd el, bízz az Isteni vezetésbe.
Mindig segítenek helyzetek, emberek, szituációk.
Csak figyeld önmagad, figyeld a belső hangot, azt, ami belül énekel, és vezet. Mert vezet.
Nem nyomd el.
Ő a jó iránytű.
Iránytű….. és vezető……
Biró Lili