Hitet adtam a kisfiúnak
Ma a rollerparkban voltunk, és Botikám rollerezett. Sokan voltak. Nagyok is, kicsik is, vegyesen.
Boti már nagyon ügyesen rollerezik, kb 3 éve gyakorolja. Ment, nem ijedt meg a nagy gyerekektől. Matyit is vitte magával.
Jött egy család, akik 2 kisfiúval érkeztek.
Az egyik kisfiú nagyon bátortalan volt. Ugyanúgy, mint Boti 3 évvel ez előtt…. (Azonnal meglátta önmagát a kisfiúban.)
Visszahúzódott a szüleihez, és nem mert odamenni a pályára, félt, hogy kinevetik, és majd nevetnek rajta.
Boti csak nézte, nézte, és eszébe jutott, hogy neki milyen rossz érzés volt az, amikor nem mert oda menni, nem mert kérdezni, pedig szeretett volna tanulni a nagyobb fiúktól. Egyébe jutott a 3 évvel korábbi önmaga.
Boti már azóta megerősödött, és kérdez, odamegy, ha kell, és nem engedi magát lerázni, és nem bátortalan.
Mondta, hogy anya, oda megyek, jó? Segítek a kisfiúnak. Beszélgetek vele.
Én csak nyugtáztam… ok…. ahogy érzed….
Látom a következő pillanatban, hogy már ott van a kisfiú mellett, és mondja neki, hogy ne félj, gyere nyugodtan, én is így voltam, mikor ekkora voltam, én is nagyon tartottam tőle, hogy kinevetnek… a következő pillanatban mutatta neki, hogy csinálja, mit tegyen…. tanítgatta, egyfolytában beszélt hozzá, magyarázott…..
Annyira édes volt, ragyogott, hogy segíthet, hogy beszélhet, hogy valakinek átadhatja a tudását, és bíztathatja…..
Mikor jöttünk haza autóval, mondta, hogy anya, olyan jó volt, hogy hitet tudtam adni a kisfiúnak.
„Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.”
Nagyon elérzékenyültem. ❤
Csak néztem…. Ő az én fiam. ❤
Biró Lili