Elképesztő az élet.

Tapasztaltátok már?

Én mindig, mindenhol….. és mindig, mindenhol megköszönöm: KÖSZÖNÖM Istenem, megint Te voltál!

Ma, a strandon, mikor Matyival visszatértünk a medencéhez, egy kisfiú a víz alatt volt sokáig.

Matyi csak nézte, nézte….

• Anya, miért van ott ilyen sokáig, miért nem jön fel?
• Kérdezd meg. – mondtam neki
• Miért vagy ilyen sokáig lent a víz alatt? – kérdezi Matyi….

A válasz nagyon egyszerű is lehetett volna….

DE! Nem az volt….. Köpni, nyelni nem tudtam, mikor megmondta, hogy miért….

A világ legtermészetesebb módján.

Azért vagyok olyan sokáig lent, mert ott CSEND VAN.

És ott eszembe jutnak dallamok.

Kapok dallamokat. (És megmutatta a kezével, hogy milyen ritmust kapott az előbb, és hogy milyen dallamot kapott hozzá…. )

„KAPOTT” Ő fogalmazott így…..

Ezek a mai gyerekek így születnek.

Össze vannak kapcsolva a FORRÁSSAL.

Azzal, ahonnan érkeztünk, ahonnan jöttünk, és ahol tudunk teremteni. Az őstudás, a csatorna, ki minek nevezi?….

Aztán, tovább mesélt….

Ha reggel korán kelek, akkor is kiülök az udvarunkra a padra, és csak nézem a növényeket, a fákat, és hallgatom a CSEND-et. És akkor is hallom a dallamot, és a ritmust.

Újra elképedtem.

A természethez való visszatérést, és azt, hogy ők segítenek, töltenek, és utat mutatnak, már most „használja”, és természetes módon alkalmazza a teremtéshez, az alkotáshoz.

Teljesen ámulatba estem.

Kérdeztem tőle, hogy erre magadtól jöttél rá?

Senki sem mondta neked, hogy akkor sokkal jobban fog tudsz a belső lényedre hallgatni, ha csend van körülötted?

Senki sem mondta Neked, hogy a természet tölt, és segít Neked önmagadhoz kapcsolódni?

Ő: Nem…..

A világ legtermészetesebb módján mesélt erről nekem.

Én pedig csak hallgattam, és szívtam magamba, és arra gondoltam, hogy ők már ezzel az őstudással jönnek a világra, és használják, és figyelnek a belső hangjukra. Visszatérnek, dehogy térnek…. nem kell visszatérniük ahhoz, akik, hisz el sem veszítik ezt a képességüket. Nekünk, felnőtteknek kell ehhez visszatérnünk, nekünk kell megtanulnunk újra kapcsolódnunk önmagunkhoz, ahhoz, akik vagyunk, ahhoz a tudáshoz amit hoztunk, ahhoz, hogy a tálentumunkat ki tudjuk bontakoztatni. Azt, amivel ide születtünk a Földre, hogy tudjunk adni az embereknek. Tudjunk szolgálni, tudjunk segíteni azzal, akik mi vagyunk.

Ez a kissrác zeneszerző lesz. Ki is jelentette. Még a zenei stílust is megmondta egy az egybe. És dobolt nekem belőle, sőt, dúdolt hozzá. Kérdezte, ismerem-e…. én meg csak bólogattam, hogy hát, nagyon hiányos vagyok a zenei műfajokba…. de szeretem a zenét, nagyon. És igen, én is általában a zenével a fülemben teremtek, és alkotok, sőt, a lépcsőzőgépet is úgy szoktam nyomni. Olyan, mintha a testemen kívülre kerülnék, és mintha nem én lennék, miközben Flowba kerülök, és áradok. ÉS ezt ő is megerősítette, igen, ez olyan…. – mosolyodott el ő is, mikor erről is beszélgettünk. Úgy lehet csak igazán alkotni. (És itt még egy kutatást is elmesét nekem a tyúkokról. Ha komoly zenét hallgattattak velük, több tojást tojtak.  J )

Imádom a mai gyerekek határozottságát, a rálátásukat a világra, az életre. Azt imádom, hogy zsigereikben ott van a tudás.

Kérdezte tőlem, hogy a CHAT – rövidítését hallottam e? Tudom e, hogy mit jelent?

• Céltudat
• Hit
• Akaratosság
• Türelem

Azt mondja, ez a 4 kell az életben mindenhez, ha valamit szeretnél elérni, és célod van vele. 🙂

Kész voltam ismét. 🙂 Tényleg.

Mennyire igaza van. 🙂  Hiába tudtam ezt én is régóta…..

Azt mondja nekem: Semmi sem lehetetlen. Mindenre képesek vagyunk. Ezt tudod? Mondom, igen, kapizsgálom. 🙂

Ha sokat gyakorolsz, bármiben jó tudsz lenni. 🙂

Szóval, az élet kerekít ilyen kis szösszeneteket a napjaimba, ahol tömény tanítást kapok. 🙂

Köszönöm

Köszönöm

Köszönöm

Biró Lili