A párkapcsolatban mondják:
- segíts a másiknak kiteljesedni
- segítsd őt abba, hogy az legyen, aki lenni szeretne
- figyelj rá
- támogasd
- szeresd…..
Mielőtt megházasodtok, érdemes megvizsgálni, hogy ki, mit is hozott a saját, származási családból. Milyen generációs mintákat, milyen hiedelmeket, milyen gondolatokat, milyen sérüléseket.
Ez mit jelent?
Ha látod, hogy valamiben esetlen, ne bántsd.
Ha látod, hogy valamiben nem úgy tudja kifejezni magát, ne nevesd ki.
Ha látod, hogy valamiben nagyon védekezik, csak öleld meg.
Ha látod, hogy bizonytalan, az a legjobb, amit tehetsz, hogy szeretettel hallgatod, és próbálsz neki segíteni.
Ha látod, hogy nem úgy akart szólni, mégis úgy szól, ne ródd fel neki…..
Tekints a párodra úgy, mint egy „sérült emberre”, aki ugyanúgy, mint Te, sok sebet, sérülést hozott, ezek nem tudatosak, amik a párkapcsolattal felszínre kerülnek, amikkel szembesülni fog a társa mellett, úgy, ahogy Te is a sajátjaiddal, hisz azért lettetek egy pár, hogy ezeket feloldjátok, ránézzetek, kidolgozzátok, segítsetek egymásnak a gyógyulásban.
Ez így történik nálunk is, szépen, óvatosan….
Amikor még toltam, hogy mit és hogyan kellene csinálnia, és miért nem úgy, ahogy éppen tette, miért éppen nem úgy kellett volna szólnia….… akkor nem érdekelte, sőt, egyenesen elutasította amit mondtam, amit próbáltam átadni…. rosszul is esett. Hát kinek ne esne rosszul, hisz csak jót akartam?
Ugye, ismerős?
Igen ám….
Rájöttem arra, hogy nem, nem kell sorolni.
Nem, nem kell mondani, hogy milyennek kellene lennie….
Hátrébb kell lépni, és megfigyelni.
Nem reagálni azonnal, hanem őt meglátni, és őt nézni.
Most ezt miért mondhatja?
Most ez a mozdulata/tette miért volt? Honnan jön? Ez tényleg ő?
Tudtad, hogy sok olyan mondatunk, tettünk, cselekedetünk van, ami nem tudatos, amit hoztunk, amit örököltünk?
Amikor erre én rájöttem, befejeztem azt, hogy nyomulok a saját elképzeléseimmel.
Elkezdtem őt meglátni, meghallani, és kérdezni, meghallani, amit ő mond. ÉS: belehelyezkedni, hogy neki miért lehet rossz, miért lehet kínos….hisz nem fogja bevallani, hisz „Pasiból van”. Ugye, ők nehezebben mondják ki, ha gyengék, ha támogatásra van szükségük, ha félnek, ha idegesek, ha tehetetlenek, ha valami rosszul érintette őket.
Ezt nekünk, nőknek kell észre vennünk. Igen!
Az érzékelőinkkel.
A belső hanggal.
És csak megölelni, ha látod, ez most nem esett neki jól, most bizonytalan….. megölelni, és nem szólni.
Nekik is szükségük van arra, hogy támogassák, szeressék, megértsék őket, hisz tele vannak ők is kétellyel, csak nem merik mondani, mert úgy nevelték őket, hogy erősnek kell lenni, és nem szabad panaszkodni, nem szabad gyengének látszódni.
De mi tudjuk őket támogatni, tudjuk őket szeretni, tudjuk őket bíztatni.
Az én drága férjem már párszor (2*) főzött, sosem mert….. az utóbbi időben elkezdte, és nagyon élvezi. Ma csirkepörköltet főzött. J Még igazi kockás terítőt is vett hozzá . J Hát mennyire drága J
A múltkor, ő, aki sosem mert szereléshez nyúlni, kicserélte a kilincset. Akkorára nyílt a szemem. J Nagy szó.
És ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy nagyon, nagyon megdicsérjük, és nem a hibát keressük!!! Sosem!
Be is vásárolt, és örültem, mert szuperül megoldotta azt is. Volt pár dolog, amit mást vett, mert ő azokat szereti. J
De ha bevásárol, akkor sem mondjuk, hogy jaj, hát én nem ezt szoktam venni, nem ennyit kellett volna…. jaj, máskor inkább én megyek…. ha bármiben segít, sose a hibát keresd!
Az is tökéletes, ahogy ő bevásárolt, hidd el. Szívvel tette. Segíteni szeretett volna, jót tenni Neked!
Dicsérd meg, és ne lombozd le!
Annyira fontosak ezek az apró szeretet üzenetek a férjünk felé, hisz ezek nekik sokat jelentenek! Üzenet felé, hogy szereted, elfogadod, tiszteled, becsülöd őt olyannak, amilyen. Elfogadod!
Olyan automatikusnak vesszük, hogy mindig a nőket sajnáljuk, meg rólunk beszélünk.
Mi mindig Királynők vagyunk? Hm????
Holott, a férfiak is megérdemlik a figyelmet, a szeretet, a gondoskodást, a törődést, a jó szót, a megbecsülést. Figyeljünk rájuk is!
Fontosak.
Értékesek.
„Szeretni valóak.”
Biró Lili