Az élet értelmének keresése és a cél felé haladás közben a legfontosabb az út!
Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél.
A cél maga az út. Nem a cél a cél. 🙂
Ahogy érzed magad.
Amilyen minőségben jelen vagy az életedben, a másik ember életében.
Téglaként, lépésről, lépésre. Amit építünk magunk körül.
Ez az, amit sokszor elfelejtünk.
Megállni, megcsodálni, örülni, hogy idáig jutottunk, számba venni az eredményeket.
Csak hajtunk, csak toljuk……
De.
Fontos.
Közben szeretni és tisztelni magunkat, és vállon veregetni.
Ez igen, ezt is elérted már…..
Ha csak 1 apró dolog is…….
De az is hozzájárult ahhoz, ahl már most tartasz, ahhoz is hozzájárul, hogy a jövőd épüljön.
Irhatsz listát, hogy mennyi mindenben fejlődtél a múltbeli énedhez képest…. Amit észre sem veszel, hisz már beépült a mindennapjaidba…..:
- Már jobban tudok kommunikálni…. (Ki tudom fejezni az érzéseimet, a szükségleteimet.)
- Jobban kezelem a konfliktusokat…..
- Tudok nemet mondani. Egyre többször…..
- Meg tudok bocsátani…..
- Jé, észre vettem, hogy örülök a természetnek……. örülök, ha valaki mosolyog…. rám mosolyog, és vissza is tudok mosolyogni rá.
- Boldog a szívem, belül, önmagamon belül nyugalom van.
……
Folytathatod a sort, ahogy jólesik…… végtelenségig írhatod…..
Fontos, hogy megállj, és légy hálás, tudd megünnepelni a napi apró sikereidet.
Én egyre többször azon veszem észre magam, hogy meghatódom, elérzékenyülök olyan kis semmiségeken….. és igen, befogadom az érzést. Jó ott, abban a pillanatban…..
Minden úgy jó, ahogy van.
Minden úgy jó, ahogy kapjuk.
Minden úgy jó, ahogy érezzük.
Minden értünk van!
Minden minket szolgál!