Igen ám, de ki készít fel a nagy váltásra, amikor itthon fogok ülni, a semmittevésben?
A gyerekeim itthon vannak, és én is…. és a sok tennivaló hírtelen itthonra koncentrálódik.
Anyukák, ti is így élitek meg a nyári szünetet?
Mostanra talán lecsengett az, hogy mit csinálunk itthon, mi lesz…
Az első hét zűrös összeszokása is talán elcsendesedett…..
Azt imádom, mikor a nyári szünet első hetében nem tudják, hogy mit tegyenek egymással, hova tegyék magukat…. felfedezik újból az itthoni játékokat, itthoni tevékenységeket.
Az én gyerekeim nem egy iskolába járnak, így 4-en, 4 felé okosodnak…. ezért csak nyári szünetben vannak együtt, és akkor kell azt a több hónapot behozniuk, amikor külön vannak, és érnek, fejlődnek, változnak a tanév ideje alatt.
De a testvéri kötelék, a szeretet ott van közöttük. Persze, csíkozzák, húzzák, nyúzzák egymást, de ez természetes…..
Jó látni őket, mikor már jókat játszanak, és végre megtalálják a közös hangot…. végre összehangolódnak, összecsiszolódnak…..
Elég őket a nyár elején összehangolni, aztán a nyár végén annyira jól összekovácsolódnak, és jókat játszanak, hogy hiányoznak egymásnak a suli első pár hetében.
Érdekes a családi dinamika, működés ilyenkor nyári szünetben…. megfigyelhető, hogy ki kivel van jóba, ki kit szeret szívatni, ki kinek mit mond, és ki kivel szeret játszani… Kinek hol van a szerepe a családban….. kinek mi a szerepe…. miért azt választotta.
Ezt is csak egy kicsit hátrébb lépve fedezhetjük fel….. ha ránézünk a saját családi működésünkre.
A szerepek sok mindent elárulnak arról, hogy ki hogy érzi magát a családjában. Ha bohóc, ha humorista, ha tudós, ha kuka, és nem hall meg semmit…… érdemes ezeken elgondolkodni…. Nálatok ez hogy van?
Én sokszor leülök csak úgy szemlélni a gyermekeimet, és önmagam működését is…. mire hogy reagálok, miért úgy? ….
Feldmár András mondta, hogy az ő gyerekei mindig ki voltak akadva, hogy vele nem lehetett veszekedni, mert azt mondta nekik, hogy bármit csinálhattok, nem leszek mérges, hisz én is elkövettem ezeket, és ez hozzá tartozik a gyermek felnövéséhez… sokszor eszembe jut ez a gondolat, és meg szoktam kérdezni magamtól, ha fegyelmezni akarok, vagy ha keretek, határt szeretnék szabni egy-egy tevékenységüknek, hogy ez most tényleg annyira fontos, hogy lezárjam? Tényleg nem jó amit tesznek? Muszáj szólnom? Muszáj szóvá tennem?
Sokszor látom az anyukákat, hogy egyfolytában fegyelmezik a gyereket… észre sem veszik….
jaj, ne menj oda, jaj, le ne ess… jaj, nem szabad, vigyázz, kapaszkodj…..
Észre sem vesszük, egyfolytában a félelmet generáljuk a gyermekbe…. pedig ők igazán jól érzik, hogy mi a jó nekik, és mikor kell megállniuk, mikor van az a pont, amikor már nem ok….
(Nyílván van az az életkor, amikor nincs veszélyérzetük, és ott kell lenni minden pillanatban mellettük.)
Te hogy fegyelmezel nyáron?
Miben más a nyári időszak, mint a sulis időszak? Mit teszel máshogy? Teszel e másként bármit?
Nekünk az étkezések is, és az alvás időpontjai is csúszkálnak ilyenkor nyáron…. és nagyon rugalmasan kezeljük….. és annyira jó, hogy szépen kérik, mikor mér éhesek, ha fáradtak…. Matyi is kéri, ha délben fáradt, hogy aludjunk….
A határok, a szabályok, a keretek tartása fontos, de a gyermek belső iránytűje még fontosabb. Ha azt megtanulja, és ráérez, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz, hiszen nem akkor fog enni, amikor én akarom, hanem ténylegesen akkor fog enni, mikor ő éhes….
Ha rábízom magam arra, amit ők éreznek, és hiszek nekik, hogy mit éreznek, akkor megtanulják a belső iránytűjüket használni, és remélhetőleg felnőttként is fognak tudni hallgatni rá.
Biró Lili