A párkapcsolat alapvető eleme: felelősségvállalás
Felelősséget vállalok:
- tetteimért
- nem cselekvéseimért
- döntéseimért
- nem döntéseimért
- szavaimért
- ki nem mondott szavaimért
- érzéseimért
- érzéseim lefagyasztásáért
- önmagam szeretetéért
- önmagam lealacsonyításáért
- önmagam tiszteletéért
- önmagam nem tiszteléséért
- elvárásaimért
- illúzióimért
- …
Folytasd, ahogy érzed…
De, az biztos, hogy mindenért én vagyok a felelős a kapcsolatban.
Mindenért.
Nem a másik.
Ha nem kommunikálom ki a másik felé, hogy mit szeretnék, akkor ne csodálkozzak, hogy nem tudja a párom, hogy mit szeretnék.
Ha nem szeretem magam, és ezért nem tudom a páromnak sem megengedni, hogy szeressen, akkor is én vagyok a felelős.
Ha nem tudok kiállni azért, aki vagyok, akit képviselek, akkor ne csodálkozzak azon, hogy ki leszek használva.
Ha mindent magamra veszek, mert nem tisztelem önmagam határait és önmagam szabályait, akkor ne csodálkozzak, hogy megbántanak.
Ha nem döntök, az is döntés. És viseljem a következményét a nem döntésnek. És fogadjam el, hogy felettem döntöttek olyat, amihez nem volt kedvem, nem akartam, nem tetszik.
Ha nem tudok szeretni, és nyitni, az is az én döntésem, és az is az én döntésem, hogy engedem e, hogy ez leomoljon, és teszek-e érte, vagy maradok ugyanabba a helyzetben, és ugyanúgy, nem megkérdőjelezve, hogy ez így most jó-e……
Ha morcos vagyok, ha ingerült vagyok, ha dühös vagyok….mind az én döntéseim. És az is az én döntésem, hogy ezekkel az érzésekkel mit kezdek. Engedem, hogy lehúzzanak, vagy megtanulok olyan eszközöket hozzá, amik feljebb húznak, amik emelnek, amik segítenek engem abba, hogy jobb állapotba kerüljek.
Ha valakinek oda adom a bizalmat, akkor az is az én döntésem, és tudnom kell azt felvállalni, hogy ha oda adtam magam teljesen, mindenemmel együtt, akkor kiszolgáltatva leszek a másiknak, aki mellett élek, és a bizalmammal azt tehet, amit akar. Jobb esetbe örül, hogy megtiszteltem a bizalmammal, rosszabb esetben kihasználja.
De, ezt is én döntöttem el, és én akartam így. Senkire sem lehet ez esetben sem mutogatni.
(Ezt a sort is folytathatod, ahogy szeretnéd….. tetszés szerint, ízlésed szerint, amit benned elindított…)
Sosem lehet senkire mutogatni, kifelé, hisz minden a mi döntésünk.
Még ha néha ezt nem is így éljük meg…..
Pedig de…… minden pillanatban döntünk.
Akkor is, amikor nem érezzük a súlyát, még akkor is.
Minden kimondott szóval döntünk, hogy meddig engedjük be a másikat önmagunkba.
Minden megtett cselekedettel nyitom magam körül a teret, az univerzumot. És én döntöm el, merre nyitok. Mit szeretnék. ez is a belső énem döntésem. Azé, aki vagyok.
Minden tettünkkel, és érzésünkkel döntünk arról, hogy érezzük magunkat abban a pillanatban, helyzetben.
Ezt nevezik felnőtt életnek.
Amikor tudod, megtapasztaltad.
Nincs senki, aki helyetted felelős.
Te vagy a felelős.
És Te döntesz.
Bárhogy döntesz, Te döntesz.
A tiéd a felelősség.
Biró Lili