Ok vagy okozat vagy a saját életedben?

Nahát…. nahát….

Tricepsz gyakorlat közben, miközben a súlyt emeltem a fejem mögé, szépen, óvatosan engedtem …. majd egy idő után a súly elkezdett ide-oda himbálózni….. ajjaj…… mindjárt leesik….

Nem bírtam vele…. és még csak az első kanyarnál jártam… ebből már utána 3 kör volt…

Azon agyaltam, hogy ezt hogy fogom megcsinálni még 3 körön keresztül, ha már most így imbolyog?

Erre ez a mondat jött: „Ne a súly irányítson Téged! Te irányítsd őt. Ne hagyd!”

Hm……

Pár napja már pörög bennem ez a mondat….

Hogyan is hat ez a mondat az életemre? Hogy van jelen a mindennapjaimban?

A súly irányít engem? VAGY „Az élet irányít engem?”

Én irányítsam a súlyt? VAGY „Én viszem a saját életemet?”

Mennyire nem mindegy.

Engedjük, hogy az élet dobáljon minket? Vagy beleállunk, és mi visszük előre a saját életünket?

Engedjük, hogy az élet azt tegyen velünk, amit csak akar, vagy mi válunk okozókká?

Mindezt úgy, hogy engedjük, hogy vezetve legyünk. J

Az élet már csak ilyen.

Engedni is kell, hogy az élet vigyen, de nem szabad hagyni, hogy csak úgy vigyen, cél nélkül, tervek nélkül, és azt tegye, ami nem jó nekünk. De ezt hogy tudom elérni? Azzal csak, hogy az önmegismerés útjára lépek, és megfigyelem magam. Ha megteszem, és felteszek kérdéseket az életemmel kapcsolatba (Ez az ember mit szeretne nekem tanítani? Miért van itt? A helyzet, amiben benne vagyok, mit szeretne tanítani? Mire mutat rá? Ahol vagyok, jó nekem? Hogy érzem ott magam? Kikkel vagyok körbe véve? Kik segítenek nekem? Kiket szolgálhatok?….) Akkor tudok kormányosa lenni az életemnek.

Ha nem teszek fel kérdéseket, és nem nézek mögé, elsodor az élet, és nem fogom érteni, hogy mi miért van velem. Mi miért történik úgy velem, ahogy.

Ha pedig ezeket felteszem önmagamnak, és állandó kérdésekkel élek, én fogom irányítani a súlyt, az életet. Nem ő engem.

A súly nem könnyű. Amit az élet ránk mér, nem könnyű. De ha megkérdezzük, hogy mi a tanítás, amit kapok általa, könnyű, és „játékká” válik.

És, fogadd örömmel.

És, fogadd tárt karokkal.

És, köszönd meg.

 

Hisz tudod, minden érted van!

Minden azt szolgálja, hogy jobb emberré válj.

Azt szolgálja, hogy az itteni, fizikai síkon még jobban tudjunk működni. J

Szeretettel

Biró Lili