Szokták mondani nekem……
Egy olyan jövőképed van, ami nincs, ami nem igaz, ami nem valós….. olyan a látásmódod, ami nem állja meg a helyét a világban. Amivel nem lehet érvényesülni…. Ami nem működik….
Ismeritek ezt az idézetet?
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban. /Audrey Hepburn/
Igen, ő az, akire mindig gondolok, és eszembe juttatja, hogy az élet egy nagy kaland, aminek a részesei vagyunk, és ha ez a csipetnyi rózsaszín életérzés nincs meg benned, és nem színezed át a világot, nem tudsz benne jól működni. Nem fogod átérezni az élet bizsergését, azt a kellemes, jó érzést, ami átjár, ha fúj a szél, átjár, ha süt a nap, átjár, ha mosolyogsz, átjár, ha derűs, nyugodt és boldog vagy.
Kell ez a tűz, a varázslat, a hit, a remény, hogy minden van valamiért, minden értünk van, minden minket támogat.
Az élet tele van olyan emberekkel, helyzetekkel, akiket én szeretnék látni, és amilyennek szeretném látni….. nem olyanok, amilyennek mutatják magukat. Csak nézz mögé….
Szemléletváltás, más látásmód, nevezd bárminek…. mielőtt beszélsz, ítélkezel, bármit mondasz, vizsgáld meg egy teljesen új szemszögből, mint ahogy azt eddig tetted….. Maradj csendben, és csak figyelj.
Egy embert is tudok több „oldalról” szemlélni….. tudom más szemüveggel nézni.
Ha szeretetreméltónak szeretném látni, megtalálom azt az oldalát, hogy azt láthassam. A tüskék, elbújás mögött mindig csak a szeretetre éhes gyermek lapul, és az, aki nem mer előjönni, nehogy megsebezzék. Fél, hisz szeretetre vágyik. Hányunkban ott lapul ez a kisgyermek. Az, aki ölelésre, jó szóra, megértésre vágyik. Aki arra vár, hogy végre, valaki elfogadja olyannak, amilyen, és ne bántsa….. csak szeressék olyannak, amilyen.
A kritikák mögött mindig ott lapul az az érzés, hogy én kicsi vagyok, és értéktelen, biztosan nem vagyok elég jó ahhoz, hogy én is elérjem azt, amiben ő olyan ügyes, és kitartó….. A kritika mindig csak az önmagunk nem értékelése, és nem szeretésének a tükre….
Mindig nézz mögé annak, amit mutatnak, akik ők. Az a felszín. Az az álca…..
Nézd a helyzeteket kérdésekkel tele, és nem elfogadva olyannak, amit elsőre látsz. Tényleg LÁTOD? Igazán látod? (Lépj hátra, vizsgáld meg úgy… nem első reakcióval.)
Ha valaki egyenes, nyílt, őszinte, tiszta, akkor ott az álarc nem működik, nem érvényesül. Nincs ereje, nincs hatalma.
Az igazi érzést fogod érezni, bármit is akar bárki és bármi mutatni.
A szeretet szemével tudsz nézni, a szereteten keresztül tudod őt és azt a helyzetet nézni.
A csipetnyi varázslat segít a jót, a szépet, az érdekeset meglátni a világban.
Azt, ami az igaz,
Azt, ami a valódi,
Azt, ami a lényeges.
Ami a fontos.
Biró Lili