A gyereknevelés, és a kellek rabsága….
Kincső drágám sokáig hisztizett, hogy ő nem a Dombhoz akar menni, hanem az Arborétumba.
A többiek hova szerettek volna menni? …..
Hát persze hogy a Dombhoz….
így Kincső le lett szavazva…
Persze ebből óriási hiszti lett…. és duzzogás… olyan igazi nőcis….
Leült a Domb bejáratánál, és én csak néztem messziről. Mondtam, ha megggondolja magát, jöjjön be hozzánk. És besétáltunk a többiekkel. (Persze figyeltem, hogy mi újság vele… )
Nem csináltam jelenetet, nem csináltam semmit, nem mondtam neki semmit. Csak elfogadtam a döntését. Hisz nyilván neki sem jó, hogy nem az lesz, amit szeretne… de nehéz is mindig 4 gyermek kívánságát teljesíteni egyszerre…
Leült, picit duzzogott, majd bejött hozzánk, szó nélkül a játszótérre. Ekkor sem mondtam neki semmit… mintha semmi sem történt volna…. beállt játszani, hintázni. Nevetett a tesókkal. ( A tesók is megtanulták már ezt, és csak rám néznek, ha valami ilyesmi kezd kialakulni, és a szememmel intek, hogy ne szóljanak…..)
Másnap Kincsőt hoztam haza a táborból, és megálltam neki az Arborétumnál.
A mászós részt imádja, ahol tud menni a kezei segítségével, a saját erejével.
Ott szeretett volna haladni, és ott szerette volna egy kicsit az erejét kipróbálni, és lefárasztani még magát.
Csendben, nyugisan besétáltunk, és mondtam, amíg szeretne, másszon. Én leültem, csak néztem. Nem szóltam, csak néztem. És nyugtáztam. Dicsértem.
Egyszerűen elszállt az ereje annak, hogy ő hisztizzen bármiért, mert nem kapott teret a hisztije.
Régen azt tettem, hogy beleálltam, ha hisztiztek, és kiabáltam , és még jobban felhergeltem magam én is, és volt, hogy már én is sírtam, úgy felhúztak.
Ma már okosabb vagyok, és szintén, itt is, hátra lépek 10-et, nyilván gondolatban, és csak szemlélődöm…
Minden ilyen játszma valami célt szolgál.
Valamit szeretne.
De, ha nem kap energiát a játszam, nem kap teret, helyet, akkor elveszik, eltűnik, megszűnik. Nem lesz értelme a játszmának, mert a másik fél nincs benne, nem hatott rá.
Jó játék….. mert ez nem csak ide, erre a szituációra érvényes, hanem az életünk sok területére is igaz.
Ha nem töltöm meg energiával a másik ember felénk irányuló próbálkozását, akár negatív, akár pozitív, hanem tudom kívülről szemlélni, nem bevonódva, akkor egy teljesen más minőségű és kimenetelű dolog tud létrejönni.
Érdemes vele kísérletezni, érdemes kipróbálni.
Mindig kérdezd meg: Mit akar ezzel elérni? Miért van ez a játszma most itt? (Persze, ha felismerted, hogy abba kerültél…. 🙂 ) Mit szolgál? Mi célból jött létre?
Párkapcsolatban is hasznosak tudnak ezek a kérdések lenni….. Mi a francért csúsztunk ebbe most bele? Miért jött létre? Már megint…. Mit kell meglátnom általa?
Biró Lili