„Erős nőnek lenni, bátor nőnek lenni, igaz nőnek lenni, vezetőnek lenni, igazán hatalommal bírónak lenni – el kell jutnod egy olyan helyre magadban, ahol már el tudod viselni, ha esetleg emberek nem kedvelnek. És tudd, hogy amikor eljutsz oda, akkor vissza kell menned a saját erkölcsi parancsaidhoz, a saját morális törzsedhez, és azt mondani, hogy nem érdekel, én ebben hiszek, ez az, ami én vagyok!”
Meg kell érni rá.
Nem csak úgy jön magától.
És igen, a nehéz pillanatokat, helyzeteket is meg kell élni, befogadni, hogy ez megérjen, és előjöjjön, előbújjon belőlünk. És, a nehéz pillanatok, érzések után ki tudom mondani: EZ VAGYOK ÉN. Felvállalva ezt minden szinten. És nem maszkírozni rajta. Nem játszani, és nem szerepeket magunkra ölteni….. Itt, ezen a szinten már nincs játszma, nincs manipuláció….. már csak az elfogadás és elengedés, és örömteli élet van…. a nyugalom. A félelem nélküli élet. Amikor tudod, Téged szolgál minden.
Nem szabad kikerülni a nehéz, szívszorító helyzetek, mert az élet visszadobja ránk. Többszörösen, amikor nem számítunk rá, és amikor már nem tudjuk kikerülni. Te szoktál kapni figyelmeztető, intő jeleket?
Ma pont ezt az érzést éreztem cardió után. : Minden lépéssel, minden megtett másodperc – felértékelődött az 1 mp is, mióta lépcsőzöm…. 😀 , perc, óra, nap, hónap, év rettentő fontos. Tudatosan figyelni minden pillanatra, és nem csak úgy átsuhanni az életen, a mindennapokon. A nehézségeket is megengedve. A jók, szépek mellett. És igen, nekem is vannak mélypontjaim, én is nehezen indulok reggel néha, és én is fáradt vagyok sokszor…… ezt mutattam ma meg, azt, aki a nem maszkírozott, a nem festett, a nem csinosan felöltözött, hanem a valós életben van éppen. Ahol minden van, és minden úgy jó, ahogy van.
Nagyon fontosnak tartom, hogy azt is megmutassuk önmagunkból amit nem annyira szeretünk önmagunkban.
- a sebezhetőt
- a félénket
- a szorongót
- a kételkedőt
- a fáradtat
- az undok békát
- az irigyet
- a szelídet
- a féltékenyt……
és még sorolhatnám…. sorold, ahogy jólesik…..
De ezek is mi vagyunk. Tudnunk kell elfogadni. Belül, önmagunkon belül pedig átölelni azt, aki ezeket nem szereti, és elutasítja.
Ha az árnyoldalunkkal nem tudunk mit kezdeni, ha nem tudjuk elfogadni, akkor nem tudunk fejlődni, változni, érni, és nem tudjuk beteljesíteni a küldetésünket.
A legfontosabb: engedd meg, ha negatív, nem „odaillő” érzést érzel. És engedd át magadon. Csak ülj, és fogadd be.
Hozzánk tartozik minden, amit érzünk, minden, ami mi vagyunk.
Biró Lili