Voltál már úgy az életben, hogy valami nem úgy sült el, ahogy tervezted, ahogy szeretted volna?
Mit tettél?
Bosszankodtál?
Ideges lettél?
Feszült lettél?
És mi lenne, ha máshogy néznéd a „véletlen” történéseket? 🙂
hm?…..
A mai Identity délelőttből egy csoda kerekedett ki.
Van az a pont, amikor felül kell írni a szabályokat, van az a pont, amikor tudni kell azt mondani, hogy köszönöm, Istenem, ez most azért van itt, mert ennek így kell lennie….
Ahogy elkezdtük játszani a játékot, tudtam a 2. húzás után, hogy nem kell több kártyát húznunk.
Az igazi játék akkor kezdődött.
Amiért mi tényleg ott voltunk.
Amiért mi tényleg összejöttünk.
Nincsenek véletlen találkozások.
Nincsenek véletlen beszélgetések.
Nincsenek véletlen történések.
Ezt ma ismét beigazolta az Élet. 🙂
Köszönöm.
Annyira köszönöm, hogy az élet mindig beigazol, hogy nem kell elvárásokkal élnünk, hogy nem kell semmi elé helyezni semmi nagy dolgot, érzést, várakozást…..
Csak lenni.
Csak megfigyelni.
Csak hallgatni.
Az ÉLET NAGY TANÍTÓ!
Főleg, ha hagyjuk, hogy tanítson.
Az elvárások, a másik emberrel és helyzetekkel szembe támasztott elvárások, és gondolatok megölnek mindent, ami jó lehet, ami spontán még jobb lehet.
Az elfogadás segít, hogy ne legyen semmiféle elvárás, semmiféle gondolat, ami ezt elcsorbítja.
Csak köszönd meg, csak légy jelen, csak örömmel légy ott.
Engedd át magadon!
Érezd át a pillanatot!
Köszönöm!
Biró Lili