Az előző blogbejegyzésem címe az volt, hogy „A nehéz az új könnyű”.
Ezt a gondolatsort tovább folytatva, A.J. Christian A teljesség tekintete című könyvében találtam egy frappáns idézetet, ami teljességgel lefedi azt, ami bennem is működött az elmúlt időszakban, és ami felfedte a dolgok valóságát számomra.
Amikor először felfogtam, hogy bármit tudok, lehet tévedés is, rám tört a kétségbeesés.
Amikor először elfogadtam, mély nyugalmat éltem meg,
amikor pedig először befogadtam, megszületett bennem a gyermek öröme, a Mindenség szabadságának kacaja.
Úgyhogy ne félj szembenézni az igazsággal: igen, az érzékeid tévedhetnek.
Meglehet, hogy mindabból, amit látsz, hallasz vagy ízlelsz, semmi sem igaz.
Nem tudhatod.
Én se tudom.
Senki se tudhatja.
Azt viszont tudom, hogy mindez nem számít: teljesen lényegtelen, hogy a világ valódi – e, vagy sem, teljesen lényegtelen, hogy a Mindenség illúzió-e vagy sem.
Mert Te valódi vagy. Létezésed formája nem, de a VALÓSÁGA biztos.
Teremtő erőd nem illúzió.
Amikor elengeded az akarást,
amikor elengeded a minősítést,
amikor elengeded az elvárásodat,
amikor elengeded a milyennek kellene lennie egy – egy embernek, egy – egy tárgynak, egy – egy helyzetnek, és egy – egy életedbe belépő bárminek,
amikor elengeded a valamivé válni, és lenni címszót, akkor fogod a dolgokat annak látni, ami; úgy látni, amilyen.
A teremtő erőd megkapod, vagyis, megérzed, és támogat Téged ………
A sablon mondatok értelmet nyernek.
Amik csak mondatok voltak.
Hírtelen csak leszel.
A sok tudás, tapasztalás, amit az évek során magadba tettél, eltűnik, és üres leszel, végtelen és tiszta….. akkor kezdődik egy új, egy más, egy jobb, egy magasabb szint, ami a béke, a nyugalom….
ahol nincs címke,
ahol nincs elvárás, ahol nincs fecsegés,
ahol nincs képzet,
ahol nincs hazugság,
ahol nincs játszma…….
megszűnik az ’A’ oldal: „Az élet delelője” – ahogy Wayne W.Dyer bölcsen megfogalmazza a Fordulópont című filmjében. Zseniális. Ami akkor elég volt, az az életet délutánján nem lesz elég.
Nem lesz elég.
Már nem az igazi?
Már nem jó?
Már nem Te vagy?
Már nem segít?
Már nem épít?
Túl rövid az élet.
Túl kevés az időnk.
Túl értékes minden pillanat.
A dolgok olyanok, amilyenek. Az emberek olyanok, amilyenek. A mindenség olyan, amilyen…… nem rossz, nem jó, nem semmilyen….. csak van…… ahogy van. ELOGADÁS.
Nincs recept, nincs egzakt igazság. Neked kell rájönnöd. Belül, önmagadon belül. Ha mersz érezni, ha mered elhinni önmagad hangját. És ez sem csak mondat. Ez sem csak frázis, ez sem csak egy közhely.
Biró Lili