Hát eljött ez is 🙂 A 13 éves nagylányom óvatosan, lassan már mozgolódik egyedül. Telefonon csak annyit szól haza, hogy anya, ide értünk, de mennem kell, mert vacsi lesz mindjárt, de a csajokkal még ezer megbeszélni valónk van. 😀 le is raklak…… szia. puszi. Szeretlek. (Hiányzunk kérdésre csak annyi, jaja, igen, tudod…. 🙂 )
Leválás…. már anya nem kell annyira, mint mikor pici baba volt… de ez így van jól.
A kiskamaszkor és a kamaszkor csupán erről szól.
A lényeg, engedni, próbálni önmagát, szeretni, és a család, mint háló működjön, és csak legyen ott, ha szükség van arra, hogy meghallgassuk, és figyeljünk arra, aki ő.
Mindig figyelni kell arra, aki ő, de ezt most picit el kell engedni. És háttérbe kell húzódni, hiszen már a kortársak fontosabbak. Ők az elsők, velük lehet olyan dolgokat megbeszélni, ami már nem tartozik a szülőkre, a testvérekre. Ez így van jól.
A szülő fogadja el, ne is éreztesse, hogy ez nem tetszik, és ne is hangoztassa , hogy hát de lányom, anyuval mi lesz?…és apuval?…
Pont ezért van szükség anyunak is és apunak is célra.
A gyermek „felmentése” miatt….. ne ő legyen csak a fókuszban.
Fontos, hogy anya és apa is élje azt az életet, amiért leszületett, és a gyermeket a normális keretek között engedni szabadon a barátokkal, társakkal moziba, kirándulni, jönni, menni…..
A leválás így talán nem annyira drasztikus, főleg, ha vannak tesók, akik kitöltik a „kezdetleges űrt”.
Minden korszak vége picit a gyászé is….. minden korszak kezdete picit az újdonság erejével is hat….. főleg, ha első gyermeknél tapasztaljuk meg a változásokat.
A félelem nem jó tanácsadó.
Itt is csak azt tudom írni, hogy bízni és hinni kell mindig mindenkor a legjobbakban. (Köszönöm édesanyámnak ezért a mondatárt….. ezt is ő tanította nekem…..)
Talán abban a legjobban, hogy megtettünk eddig a 13 év alatt minden tőlünk telhetőt, persze, nem a tökéleteset, csak az ELÉG JÓT ahhoz, hogy a gyermek „Talán, reméljük, bízunk benne”, hogy az alap értékeket magával viszi a tarisznyájában. (Nem, még nem ballag, de jövőre igen….. készítem magam 😀 )
Szülő társaim. A kamasz kor egyik legjobb és leghasznosabb tanácsa talán az volt számomra, hátha nektek is segít, hogy
„A tinédzserek elég jól informáltak és öntudatosak ahhoz, hogy tudják, nem automaták, képesek változtatni a viselkedésükön, és e változtatás az ő felelősségük. Erre kell figyelmeztetnünk őket – azután újra és újra és újra.” Frances E. Jensen
Bíró Lili